Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

3. Táj és irodalom - 3.1. Pest megye "irodalmi benépesítése"

3.1.4. Az eposzírók dilemmáiból

Nemcsak Katona József előbbi példája szemlélteti, hogy a XVIII. és XIX. század fordulóján legnépszerűbb hazai prózaírónak és színpadi szerzőnek, Dugonics Andrásnak hatását — mi több: metódusát — meghaladni nem volt egyszerű feladat. Csokonai Vitéz Mihály 1795. május 15-én, amikor szabadszállási legációjáról Pestnek kanyarodott és találkozott vele, versből alkotta meg a Dugonics Oszlopát: „Szemét sok hazafi könnyekkel áztatta, / Sok hév indulatok buzogtak alatta.”27

Már korábban tervezett és 1803 körül megkezdett honfoglalási eposzához, az Árpádhoz Csokonai nagy apparátussal készült; fennmaradtak feljegyzései, olvasmányjegyzéke, a mű vázlatai és egy 51 hexameteres töredék. A vázlat szerint — az Arpá- diásznak Schematismusa ’s formája címet viseli — a történetírói források alapján eredeti műre készülő Csokonai az Anonymus rögzítette eseménysor szerint haladt:

„Nyoltzadik Könyv. Árpádnak Zalánhoz való Ajándéka — annak minden birtokának elfogadása. (...) Zoltánnak Zsolton való születése (...)

.. .Kilentzedik Könyv. Árpádnak Tsepel szigetére való menetele (...)

... Tizedik Könyv. Árpádnak az Attila’ várába való menetele — ott és a’

Nyúlak szigetében való múlatása (.,.)”28

A vázlatból kiemelt Pest megyei utalások — mint cseppben a tenger — mutatják az egész tervezet belső feszültségét: Csokonai máshol is részletesen kívánt foglalkozni a honfoglalók életmódjával, szokásrendszerével, azaz a béke hétköznapjaival a téma szabta, kötelező harcábrázolás mellett. Újabb irodalomtörténet-írásunk ismételten kitért erre az alkotói konfliktusra, amely a költőtől idegen, késő barokk hősepika és az erőszaktól irtózó, „civil” érzékenység együttes jelenlétéből fakadt volna a teljes kidolgozás esetén. A vázlat mellett ebből az 51 soros töredékből is kitűnik, hiszen ebben Csokonai nem a hősi múlt rekvizitumaival rakja körül magát, hanem múzsájától mulatókerti alkotókörnyezetet kíván (a pesti Orczy-kertet), hogy „legyen éneke édes!” (A vázlat és a töredék, persze, semmi fogódzót nem nyújthat arra vonatkozóan, hogy Csokonai többszöri Pest megyei tartózkodása mit hozott volna az ábrázolás javára.)29 Dugonics lényegi hatását viszont éppen a régi magyar élet ábrázolásának igényében láthatjuk. Ugyanakkor nem mikéntjében: Csokonainál már egyfajta népélet jelenne meg. Gondoljunk ■— most a témánk szempontjából — az „Árpád szerencsi táborá”-ra vonatkozó, sokat idézett passzusra, amely szerint a „rabotázó együgyű [= egyszerű] magyar” és a „jámbor puttonos” annak letéteményese.

Első olvasásra talán meglepő, hogy Vörösmarty Mihály honfoglalás kori eposzáról, a Zalán futásáról (1825) a „művészi táj” fogyatékos vagy részleges megvalósulásai között, Pest megye irodalmi benépesítése kapcsán esik itt szó. Ám gondoljuk meg, hogy:

— ezt az eredeti művet is számos szál kötötte Dugonicshoz, amint azt a kutatás bebizonyította;

27 CS/ÖM III. 143.

28 A vázlat és a töredék legutóbb: CS/ÖM V. 900-904., 241-241.

29 SZILÁGYI 1981, 621-667.; DEBRECZENI1993, 147-151.

256