Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

Nagy udvara van a’ holdnak, Trocsinger ur elment Pestre,

Nagy híre van a’ vasútnak, Rábirták a fizetésre,

Osztogatják a figurát, Verje meg a’ Teremtő,

Tologatják a talyigát. Mért vót ollyan rósz fizető.313

A Népdalok és mondák П1. kötetének előszavát Erdélyi János 1848. március 15-én szignálta. Ebben a kötetben 222. szám alatt szerepelt az a század eleji toborzóének („Elküldötte Ferencz császár / Nyalka verbunkját / Kitétette az utczára / Vörös zászlóját...”), amelyből — a Kossuth-nótához hasonló alkalmazással — majd a kecskeméti híres verbunkos válik: „Kecskemét is kiállítja...”

Erdélyi János tökéletesen fel tudta mérni a történelmi pillanat nagyságát, ezért a III. kötet végén, már számozatlan oldalon (a ,,333.”-on) Hazafi-dalt közölt, pontosan megjelölve a keletkezés helyét, idejét és alkalmát is: „(Márczius 20-án midőn Pest megye gyűlésén a szabad föld kihirdettetett).” A hatstrófás, „Elmegyek én katonának ízibe ...” kezdősorű vers nyilván „alkalmazás”, hiszen ekkor még csupán a nemzetőrség felállítása szerepelt napirenden, a forradalom vívmányainak fegyverrel megvédése még váratott magára. Erdélyi János pedig 1849-ben teljessé tette a felújított anyag közlését, amikor Szabad hangok c. saját forradalmi verseit közzétevő kötete függelékében (32-35.) végre publikálhatta a Rákóczi-nótát, az alábbi jegyzettel: „Eme történeti elegia több mint száz esztendő óta, tudtommal itt lát először világot. Megőr- zé ezt a fájdalmait híven rejtegetett magyar nép. Az idők fordulatához képest jónak látám közlését, miután eddig világ elé bocsátanom soha nem sikerülhetett.” Nem tudjuk, kik és hányán voltak a beküldők. Tehette volna Pest megyei forrásból is: a Régi magyar énekek (1789-1790.) egy korábbi történelmi sorsfordulón, a II. József elleni ellenállás csúcspontján két külön tételként vette föl a Rákóczi-nóta versszakait: „XIII. Más” (Hej Rákotzi Tököly, Bertsényi...”) és Magyarok Éneke („Jajj Régi szép Magyar Nép...”).314 És hogy a nemzeti függetlenségi hagyomány nemcsak egy maroknyi honorácior, a márciusi ifjak felülről élesztett törekvése volt, hanem az „alkalmazott li- teratúra” mindennapjaiban is élt, arra bizonyságul Tóth István Áriák, és Daliok c. gyűjteménye szolgálhat. A Marseillaise és a Dqbrowski-himnusz („Nincs még oda Lengyelország...” kezdősorral) mellett megtalálható „Martinovits magyarja” („Szememből könny patak omol...”) és a „Rákotzy Marsch” is. (Utóbbi címváltozata arra utal, hogy a Rákóczi-indulónak Scholl Miklós katonakarmester hangszerelte változatáról van szó, amely zongorakivonatban, az 1820-as években megjelent.)

313 MTAK Kt. RUI 8r. 206/159. 14. sz.

314 MTAK Kt. RUI 4r. 360. 5. f. v. és 17. f. v.

246