Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

sodik szintén önálló dal (itt értelemzavarónak tűnő szövegromlással), „Nem vagyok a kunsági fi...” kezdősorral; a harmadik versszak „Isten hozzád édes eszem...” kezdetű. Ezt követte a Petőfi-vers 2., 1. és 4. strófája, a 3. végleg elmaradt. A kihagyott négy sor a szerelmi bánat indokolásával, a mással élő hűtlen említésével magyarázta a dühödt, fékevesztetten mulató falusi parasztlegény indulatait. Az isaszegi énekeskönyv hat versszaka azonban önálló műalkotás: az indító versszak itt társadalmon kívülinek mutatja a lírai hőst, ám balladás homállyal marad nyitva a kérdés: a szerelmi bánat tette-e betyárrá a legényt, vagy a földönfutó életmód reménytelenné a szerelmet? Ebben az összefüggésben a ,flem vagyok a kunsági fi...” első pillanatra szöveg- romlásos, értelemzavaró elírása is új megvilágításba kerül; annak ellenére érzi magát minden parancs alól felszabadultnak, hogy nem kunsági fi, azaz nem rendelkezhet a redemptusság már-már kollektív nemességének öntudatával. Hasonló kompozíciós szándékú kontamináció figyelhető meg a 22. dalban, amelyben a Rég veri már a magyart a teremtő (1845) borongása kapott három harcba hívó, 48-as strófát kiegészítésül, amint azt már a 2.2.2. alfejezetben is említettük. Akár a falusi értelmiség legalsó szintjén élt Szabó Sámuel tanító volt a gyűjtemény egybemásolója, amint azt az isaszegi szájhagyomány állítja, megtéve egyúttal a tanítót Petőfi barátjának; akár egy írástudó parasztember vetette papírra a sorokat, amint azt I. Sándor Ildikó feltételezi, a metamorfózisnak mindenképpen (a kontaminációt is önálló fázisnak véve) immár ötödik stációjáról van szó. Az isaszegi verseskönyv 2. és 4. dalának egybevetése pedig arról győzhet meg, hogy az átalakulás, a folklorizálódás különböző szakaszai egymással párhuzamosan vagy együtt is folyhatnak, és egyáltalán nem szükségszerű, hogy valamennyi, utólag modellizált szakaszt végigjárjanak a szövegek.

Biemaczky Szilárd arra figyelmeztetett, hogy Petőfi esetében a helyzetet az epigo- nok is bonyolították, hiszen az ő műveinek, „a gyakran teljes Petőfi-sorokat ismétlő versecskék is elterjedhettek, és később az eredeti Petőfi-versek elnépiesedett formáival kontaminálódhattak.”305 Idézetünk abból a tanulmányból való, amely minden korábbi kísérletnél pontosabban és árnyaltabban rajzolta meg a folklorizálódási folyamat modelljét. Példákat hozott a kettes, sőt hármas kontaminációra, határesetet idézett fel a kontamináció és az új típust létrehozó affinitásos mozgás között.

Leglátványosabb, önálló táblázatban szemléltetett modellje azonban Mátyási József verse, a Sorsával elégedő Gulyásnak Pásztori Dalija (1823), amelynek 37 ismert versszakaszából hetet Petőfi is beküldött népdalként a Kisfaludy Társaság számára.306 Mátyási verse azért lehet a legszemléletesebb példa, mert csak 1880-ban jelent meg a szerző neve alatt nyomtatásban, addig ponyván és szájhagyomány útján terjedt, ráadásul a terjedelmes mű nemcsak első versszakaszának kezdősorával („Nem bánom, hogy parasztnak születtem...”) lett népszerű — ez már Tóth Istvánnál dallammal is szerepelt (1832) —, hanem a 30. versszakával is: „Be van a két szűröm ujja kötve...” Ez nem csupán Erdélyi gyűjteményébe került be, önálló tételként három versszakkal (II. kötet, 253 sz.), hanem Andris dalaként Szigligeti Ede és Szerdahelyi József népszínművébe, a Csikósba, is (1847). Sőt, az „elágazások” oly jól sikerültek, hogy a leg305 BIERNACZKY 1973, 349-399.1. h.: 351. Legújabban 1. Tan Lujza áttekintését: TARI1999.

306 A teljes szöveg Kiss Istvánnál: KISS 1955, 68-71., a Petőfi gyűjtötte strófák: VP V. 162. Újraközölte a verset Kovács Sándor Iván is: MESTERKEDŐK 1999, 313-318.

243