Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.2. Az "alkalmazott literatúra" szintje

nyezet ellenére. A halotti búcsúztató fonákja lett az igen népszerű, Csokonainak is tulajdonított Mátyási-vers — egyben névnapi köszöntő —, az Egy nyársra ítélt Gúnárnak Márton-napi panasza és utolsó rendelése (Bige Márton névnapjára), és a nyomtatásban is megjelent vénlány-csúfoló, Egy hajadon fővel a holtaknak hideg tartományába általvitetett gyenge hajadon 60 esztendős szűznek halálán való kesergés.151 Másik asszony-csúfolóját, az Egy inviduale datum az asszonyi állhatatlanságról Szilágyi Ferenc csak legújabban vette ki, „funkcionális szemléletű”, komplex módszerü vizsgálat”-tal, Csokonai Vitéz életművéből. Igaz, ő viszont a szerzőnek előforduló „M. I.” monogramját Mező /stván ref. lelkész-tanító személyére alkalmazta a „Mátyási József” helyett.251 252 A szerzőség eldöntésében Kecskeméthi Csapó Dániel Holmi]a van segítségünkre, amely egyébként mindhárom szöveget tartalmazza, és az utóbbinál határozottan leszögezi, a II. füzetben: „Mátyási József írta.” A Kecskeméten, 1827- ben rögzített megjegyzés (ekkor már ott lakott Mátyási) hitelesnek tekinthető.

Minthogy a Mátyási-hagyatékban sok fennmaradt a baráti társaság egymáshoz és egymásról írott verseiből,253 meglehetősen jó képet alkothatunk megverselt alkalmaikról és műfajaikról. Mert ne feledjük: a kompániák „mitológiája” belső használatra és nem a mezővárosi vagy még szélesebb nyilvánosság számára készült. (Ezért is terjedhettek el róluk olykor képtelen híresztelések, ezért sok az anonim írás, és ezért kelthették fel a hatóságok gyanúját is. Nem mond ennek ellent a kéziratban terjedés, a lemásolás gyakorlata sem: a szöveg továbbéltetése a kézírásos gyűjteményekben — mint láttuk — már általában a szerző személyétől elszakadva, közköltészetként; gyakran hamis tulajdonítá- sokkal együtt, a sikerültebb darabokat Csokonai vagy a „rímkovács” személyéhez kötve történt. Mátyási, aki — kötetek birtokában, de az idő előrehaladtával csökkenő reménynyel — alkalmi verseit is szerette volna nyomtatásban látni („Vagy meg láthatja valahá- ra ezen Gyűjtemény is úgy, mint elébbi munkáim, ’s nyomtatott Könyvek napfényét: vagy soha sem.”), ezt a dilemmát úgy oldotta meg a maga számára, hogy jegyzetekkel kísérte szövegeit, itt megadva a keletkezésnek vázlatos körülményeit (játék lehetősége a helyismerettel nem rendelkező olvasó számára) vagy akár pontos adatait is. Az alkalmi- ságban rejlő általános költői mondanivaló kiemelésének kezdetleges foka ez.

Elterjedtebb volt a bennfentesség rejtőzködése, mint Mátyásinak egy 1819-es Quodlibet]ébex\, amely egy kiskunhalasi, Mátyás-napi mulatozás emlékét örökítette meg hosszú versezetben, és így zárult:

Olvasó! Neveket tőlem Ne kérdj — voltak Valakik.

Ennyit tanúihatsz belőlem:

Hogy mind Halason lakik.

Többet ki tyúkként se vakarsz,

Találgatod a’ mint akarsz —

A’ kiket illet — Értik.254

251 Az előszót közölte KISS 1955, 60-63. A vénlánycsúfoló: MÁTYÁSI 1798, 289-294.; újabban BÁN- JULOW 1964, 83-90.

252 Szilágyi Ferenc: Ál Csokonai-szatírák. In: SZILÁGYI 1981, 79-94.

253 OSZK Kt. Föl. Hung. 1132.; Oct. Hung. 58.; Quart. Hung. 206. A Kecskeméten őrzött hagyatékrészt Kiss István dolgozta fel: KISS 1955.

254 OSZK Kt. Oct. Hung. 58.152. f. v.

228