Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
részt vettek névsorát: Barabás Miklós, Bajza József, Bugát Pál, Czuczor Gergely, Fáy András és neje, Sziráki Zsuzsanna, Fáy Ferencné és leánya, Ferenczy István, Luczen- bacher János, Pólya József és felesége, Szontagh Gusztáv, Vörösmarty Mihály.181 A fóti kirándulások első eseményeinek elemzése máris szolgál néhány tanulsággal. — Számos szállal kapcsolódnak az udvarházi klasszicizmus társas együttléteinek formáihoz, ami a szereplőket illeti, és ami az alkalmakra is áll (cseresznyeérés, szüret, összekötve családi ünnepekkel). — Ugyanakkor feltűnő, hogy bár a rokoni kapcsolatok továbbra is szerepet játszanak a társaság összetételében, új vonásként megjelentek a társművészetek képviselői, a természettudósok (az orvos Bugát és Pólya), a történetíró (Luczenba- cher, utóbb Érdy János) és a politikusok. Az utóbbiak jelenléte azért fontos, mert olyan időpontban vagyunk, amikor — az 1832/36-os országgyűlés berekesztése és az azt követő erőszak-intézkedések után — a reformok ügye átmenetileg visszaszorult a művészetekbe és a magánélet „társalkodási” formáiba. — Foton is szerveződött-formálódott a reformellenzék pesti élcsapata, a leendő Nemzeti Kör. A következő években a vendégkör változott, névsorukat évről-évre nem ismerjük pontosan. Mint ahogyan külön forrás arról az esztendőről, 1842-ről sem szól, amikor Vörösmarty Mihály október 5-én — engedve Toldy unszolásának egy „geselliges Lied”, egy társasági bordal megírására — felolvasta Fóti dalát.182 Bármennyire is tetszetős lenne az a feltételezés, hogy Vörösmarty helyben, például az 1837-ben épített kis házba elvonulva írta volna a 136 soros verset — semmi nem szól mellette, annál több mozzanat ellene. A Fóti dal kézirata nem maradt fenn, de más nagy terjedelmű verseinek analógiájából tudható, hogy Vörösmarty sokat küzdött egy-egy, utóbb szállóigévé lett sora megfogalmazásáért; nem tartozott a könnyű kézzel rögtönző költők közé. Ahogyan az alkalmak és a résztvevők is felidézték az udvarházi irodalmi élet hagyományát, de az együttlétek űj, polgári vonásokkal bővültek, úgy a Fóti dal (a mi szempontunkból olvasva) szintén kettősséget, sőt hármasságot mutat. Megtalálhatjuk benne a szórakozó férfitársaságok saját, mások számára szinte érthetetlen mitológiáját. Ilyen például a 14-15. sor („Hol van a’ hal, melly dicső volt / És remek?”), amely ma már mindenképpen magyarázatot igényel: versbe építése Szemere Pál előző évi csattanójának, aki hiányolta a korábban megcsodált és megízlelt hideg halat, a „haladás” megtagadásával vádolva tréfásan a házigazda Fáy Andrást. Ilyen a felszolgáló szőke leány megszólítása (21-32. sor.), mintegy megelőzve a tényleges pohárköszöntőt. Erre a hagyományrétegre utalnak a költő mesterségbeli tudását fitogtatni hivatott játszi, zömmel egytagú tiszta rímek (teszi-veszi, vív-szív, kedv-nedv, teszi-szeszi, nép-lép), amelyeket mintha már a bor szabadítana fel megéneklőjében. A vers második rétege a romantikus bordalé, a királyra és a hazára mondott pohárköszöntő. Ide sorolhatók a magyar népiélekre tett megjegyzések és a múltra tett utalások, mindez olykor a borozó ember körmönfont bölcselkedésével. Csakhogy a Fóti dal ennél sokkal többet is tartalmaz: közéleti programvers a javából. A 67-68. 181 BADICS 1890,618. 182 GYULAI 1985, 210-211. A vers irodalma a kritikai kiadásban: VÖM III. 263-280. 203
