Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

A romantika korának mozgékony, fiatal írói és publicistái (a két irodalmi tevékenység még nem különült el egymástól) más szemmel nézték már a hazai tájat — ott is találtak feljegyezni való, megírni érdemes dolgokat, amelyek a témákra kényes, élményeiket mérlegelés és érlelés után formába öntő klasszicizmus számára még értéktelenek voltak. Garay János, amint azt Soroksárról említettük, Kirándulás Pestről c. cikksorozatában (1837) már egy kíváncsi turista szemével nézegette az útjába eső helységeket. Ócsán például megnézte a templomot, ám nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az értékes műemlék „egy kis piszkos magyar faluban” áll. Előtte Örkényben ebédelt, és a postaállomáson a fogatváltáskor rácsodálkozott arra, hogy a templom és a kocsma egy épületben kapott helyet: ez igazi „újdondászi” téma lehetne. Az alkalom a megírásra nem kevésbé groteszk: ebéd után az itt állomásozó Ferdi- nánd huszárezred tisztjei (mint minden méltó vendéggel) verset rögtönöztetnek vele — az ablaktáblára:

Dél vagyon; a fáradt iramó abrakra nyerítez,

A’ vendégfogadós kedvvel ajánlja lakát,

Csendül az üdvözlégy is a’ roskadt régi harang-láb’

Tengelyiről, a’ pór födetlen agygyal eláll;

’S míg az utas szilajul mulat egyik laknak ölében:

A’ másikban imát tartat a tiszteletes.161

A klasszicizmus évekig csiszolgatott, kőbe vésendő, örök érvényű gondolatokat rögzítő és az utókorra örökítő disztichonos epigrammája így fest 1837-ben; e furcsa épületben pedig mintha már A helység kalapácsa miséje készülődne...

Petőfi útleírásai tehát nem előzmény nélküliek: az értelmiségi szemlélet „lerántó”, profanizáló hajlama már megjelent az 1830-as évek divatlapjaiban. 1845. április 1- jén, felvidéki útjára indulva, túl volt az első huzamosabb gödöllői tartózkodáson (az említett, 1843. évi fordítói munkán), de még előtte az itteni szerelemnek, a Med- nyánszky Bertával való megismerkedésnek. A hajdani aszódi gimnazista a diákhumor hetykeségével jegyzi meg: „Azt mondják, hogy Gödöllőnek igen szép vidéke van. Nem tudom: igaz-e? mert már temérdekszer láttam, s igy az első benyomást elfeledtem, most pedig restelem újra megvizsgálni.”162 Öt hónap telik el, és a Bertához írott Szerelem gyöngyei ciklus ezzel a sorral, szinte az Úti jegyzetek idevágó passzusának szóvisszhangjával indul: „Szép vidéknek szépséges leánya...” Másik Petőfi-példánk Cinkotához kötődik. 1847. május 13-án Petőfi átutazott Cinkotán, „hol a híres kántor s egyik nagyapám szendereg az úrban. Egyiket sem ismertem ugyan, hanem azért béke hamvaikra. — Kerepesen túl Gödöllőt értük, hol az a szőke leányka lakik, kihez sok, sok verset írtam. Használtam az alkalmat, míg a gyorsszekér elé új lovakat fogtak; leszálltam s a múlt tarka emlékeitől környezve mentem ... a fogadóba, s megreggeliztem.”163 Az Úti levelek második darabjának e passzusából nem is annyira a Gödöllőre vonatkozó mondatok az érdekesek (a Szendrey Júlia megkérésére induló költő

161 GARAY 1837a.

162 Úti jegyzetek. In: VPV. 18.

163 Úti levelek Herényi Frigyeshez. In: VP V. 46.

199