Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

tokára sietett, s legközelebb csak szüret táján gondolt társalkodásra, addig a polgár más életrendhez igazodott.134

A zöldbe való kirándulások, fürdőzések Bécsből érkező divatját a hazai német nyelvű sajtó és almanachirodalom, valamint a német színházi műsor segített népszerűsíteni. Az utóbbi sikerdarabjainak magyar színpadra alkalmazására vonatkozóan számos jellemző adalékkal szolgálhat. A hangzatos című tündérbohózatban, A havasi rémkirály és az embergyűlölőben (Wenzel Müller-Ferdinand Raimund: Der Alpenkönig und der Menschenfeind) a szolga világlátottsággal dicsekszik, a szövegkönyv szerint „mondódik a legközelebbi mulatóhely, melly azon városhoz közel esik.” A Telepi György készítette magyarításban itt Opáka, Cinkota és Pákozd áll — utalva a bohózat kassai, pesti és székesfehérvári előadására.135 Adolf Bäuerle paródiájának eredeti címe ez volt: Der Leopoldstag, oder keine Menschenhass und keine Reue. A paródia voltaképpeni tárgyára az alcím utal: August Kotzebue iskolateremtő érzékenyjátékára, a Menschenhass und Reue címűre készült. Éder György színész magyarításában: Mátyás napja Soroksáron, vagy sem embergyűlölés, sem megbánás. Ide érkezik Kotzka Mátyás harisnyatakács Pestről, a kiránduló kispolgár jelmezében: „Csikós kaput, rövid veress bugyogó, kerek kalap, alatta kis veress török sapka, rongyos köpönyeg... [...] Hónya alatt Parapli, edgyik kezében Szatyor, másikba egy Pintzetok.”136 Amikor pedig Nagy Ignác Boieldieu daljátékára, a Párisi Jánosra. (Jean de Paris) eredeti paródiát írt, szintén ehhez a jól bevált helyszínhez folyamodott, Soroksári János címet adva „víg énekesjáték”-ának.137 Hogy milyen volt a valóságos, megtekintésre ajánlott Soroksár, az már a hazai kirándulási és utazási beszámolókat nagy számban közlő divatlapok hasábjairól tudható meg, jelesül Garay János Kirándulás Pestről c. cikkének egyik folytatásából, ahol az Alföldről hazatérő író méltatja a helység rendezettségét, lakói szorgalmát, tejtermékeik minőségét a pesti hetivásáron, sőt verset is „sóhajt” a telepesfaluról, magyarosodását remélve:

Nyájasan intesz alá szép ég a’ tiszta falúra,

Melly mint hattyusereg hósorozatban el áll;

Gazdagok a’ telkek, nevet a’ rét’ füve ’s füveiről Jóllakozott csordák bőgik a’ hála-imát;

Minden kellemetes, mindent lát a’ kereső szem,

Ah! csak az édes hont nem lelem emberi közt.138

Az udvarházi és a városi életforma között az irodalomban lassú, békés átfejlődés figyelhető meg, mint ahogyan — az irodalmi „pörök” ellenére — a klasszicizmus is értékeit átadva engedett teret a diadalmas romantikának. Innen van, hogy a szereplők, sőt olykor a színhelyek is azonosak, csak éppen a tendencia iránya fordult meg. Bár új keletű kétlakiság szintén előfordult (Szemere Pál esetében, amikor 1837 után szinte eufórikusán látogatta a Pesti Magyar Színház előadásait), a szüretekre, névnapokra,

134 Vö. FÁBRI 1991,171-178.

135 OSZK SzT, N. Sz. H 39. (Budai bem.: 1833. nov. 14.).

136 OSZK SzT, N. Sz. M 22. (Budai bem.: 1834. jan. 21.).

137 Budai ősbem.: 1835. okt. 23. A mindössze egyszer játszott darab szövege nem maradt fenn.

138 GARAY 1837a.

192