Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája

miklós, Szabadszállás, Izsák, Tass, Ráckeve (1837).30 Hogy ennek az „új közönség”- nek volt utánpótlása később is, azt a Nemzeti Színház 1848. november 29-i előadásán történtek igazolják, amikor egy frissen, az Alföldön toborzott huszár megjegyezte az Andris csikósbojtár szerepét játszó-éneklő Füredi Mihályra (Szigligeti Ede Csikós c. népszínművében): „Ebből a fiúból válnék ám derék huszár!”31

1.1.3. A Pest megyei arisztokráciáról

A XVIII. század nagy társadalmi mobilitása a Pest megyei nemesség felső rétegét sem hagyta érintetlenül. Az országos fejlődés nyomvonala jól követhető, ám néhány korántsem lebecsülendő helyi sajátossággal. Ezeket történettudományunk és művészettörténet-írásunk számba vette és leírta32 — ehelyütt a megértéshez legfontosabb megállapításaikat ismételjük meg, természetesen művelődéstörténeti szempontból, csoportosítva és — olykor — kiegészítve.

Noha a XVI. század második felében és a XVII. század zömében a vármegye török hódoltsági terület volt (nagyobbrészt a budai, kisebb hányadában pedig a szegedi szandzsákhoz tartozott), a birtokviszonyok jogfolytonossága jelentős mértékben fennmaradt. Dümmerth Dezső adatai szerint a XVIII. század 100 Pest vármegyei nemes családból 58 hivatkozhatott 1526 előtti birtoklási jogcímre.33 így a század fel- emelkedő famíliái között nagy számban voltak régi köznemesi családok, mint a Ráda- yak, akik közül (I.) Gedeon 1782-ben bárói, 1792-ben grófi címet kapott, az 1782-ben báróságra emelt Podmaniczkyak vagy a Beleznayak (báróság: 1800, grófi cím: 1805). A XVin. században kapta a báróságot a Prónay család; Gábor, Pest vármegye ország- gyűlési követe révén; a Nyitra vármegyéből ideszármazott Rudnyánszkyak 1773 óta voltak bárók. Még az akkori léptékkel mérve is gyorsnak mondható a megye egyetlen igazi latifundiumát létrehozó Grassalkovichok felemelkedése: (I.) Antal, aki anyai ágon maga is régi, XVI. századi megyei famíliákkal tartott rokonságot, a pécsi ferencesek koldusdiákjából lett 1736-ra báró, 1751-ben gróf; fia (II.) Antal 1784-ben birodalmi hercegségre lépett. Már itt említenünk kell, hogy e családok — az utóbb említett Rudnyánszkyak és Grassalkovichok kivételével — protestánsok voltak, és körükben kuruc hagyományok is éltek.

Az új arisztokrácia társadalmi emelkedésének és elfogadottságának fontos záloga volt az a rokoni, házassági „háló”, amely, a felekezeti határokat át-átlépve, a birtokgyarapítást is szolgálta. Amikor 1787. február 11-én a pilisi evangélikus templomban Beleznay Miklós generálist parentálta Túrós Péter óbudai református prédikátor (a Martinovics-per majdani gyanúsítottja), a megboldogult öccse által írt halotti búcsúztatóban — amint azt a műfaj megkövetelte — név szerint felsoroltattak a rokon családok. Közülük csupán a művelődéstörténeti nevezetességűeket említjük: a Wesselényi- eket, a Jósikákat, a megyéből a Fáyakat, Blaskovichokat, Grassalkovichokat, Darva30 BALOG(H) 1928, 4-5. (A részletezett felsorolást az indokolja, hogy jószerével ez az egyetlen reformkori vándorszínész-igazgatói hagyaték.)

31 Nemzetőr 1848. december 7.

32 MAKKAI 1958, 129-130., 142-144.; ZÁDOR-RADOS 1943, 224-225.

33 DÜMMERTH 1974, 380-381. Hivatkozza: KOSÁRY 1980, 249.

18