Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
szintén hosszan érvényesült. Már az 1810-es években a német historizmus és a korai romantika esztétikai iskoláján nevelődött, biztos ízlésű ítésznek bizonyult, akiből (kritikusként és szerkesztőként) ugyanakkor hiányzott a fiatal Kölcsey pedantériája és élessége, majd Bajza József kizárólagos értékítéletre törekvése. így lehetett még Petőfi Sándor értő olvasója és védelmezője is — annak ellenére, hogy nagy, átfogó műveket sohasem írt, és évtizedeken át készítgetett tankölteményei ugyancsak nehéz olvasmányok.95 1833-ban, amikor Szemere egy Kölcsey-életrajz megírását tervezte és ehhez adatokat kért, a Szatmár vármegye követeként a pozsonyi diétán tartózkodó Kölcsey (19 év távlatából) így foglalta össze péceli hónapjait: „...Sámuel testvérem megházasodván, elhagytam Álmosdot. (1814 május.) — [...] Pozsonyig kisértem két kisebb testvéreimet; s hozzátok jövék Pécelre, hol egy nyár a költésnek vala szentelve. [...] Pécelen írtam az első románcot; egy egészen új modor, s általlépés az elégiái, feyerlich tónból a dévajba, miből később a szeszélyes s a könnyű dal kifejlődjék. Ez vala életemben legnehezebb stúdiumom. Juthat eszedbe, egy rác dalt mint dolgoztam ki háromszor Pécelen, míg utoljára sem leltem meg a daltónt. Azonban verseim közt leled a Borkirályt, s talán még egy hasonlót, mely akkor készült s a dévajság könnyű tónját már közelebb hozza. [...] Pécelen gyönyörű, víg nyarakat éltünk, de égiháború- val vegyeseket. [...] Említenem kell, hogy 1814 Pécelen, midőn a Mondolattal töltöttük az időt, előbb komoly (philológi) értekezést írtunk. Ettől kezdődik philologiai mélyebb ismeretem. Azelőtt ilyenekkel kevés időt tölték. Ezekbe te vontál bele...”96 Az idézettek alapján — noha Kölcsey (talán már) 1813-ban, valamint 1817-ben, 1820-ban és 1831-ben, többször is volt a Szemere-ház vendége97 — 1814. évi tartózkodása mégis evidens választásnak tűnik részletesebb áttekintésre: mellette szól az irodalomtörténet által egységesen vallott, itteni pályafordulata, amelyet nagyszámú, Pécelen és a környéken keletkezett műve dokumentál. A péceli időzés külső esemény- történetéből keveset ismerünk a fenti idézetteken kívül. Vitkovics szeptember 6-án alig-alig tudott részletekkel szolgálni Kazinczynak: „Költsei Június olta velek lakik, ’s Palival annyira literatorkodik, hogy Kriska [Szemere Pálné Szemere Krisztina] úntában verselni kezdett. Költsei és Pali Somogyi Gedeon Uramnak Letzkéket készítettek; rövid időn olvasni foghatod. Ennyit a Péczeliekrűl.”98 Az Anti-Mondolat készülésének híre mellett Vitkovics némileg túlzott: Szemere Krisztina már leány korában is írt verseket. A hónapnév nem véletlenül szerepelt levelében; Vitkovics ugyanis szemtanú. Rácz nyelvbiil... c. fordítását Kölcsey június 30-ról keltezte. Mint Fried István finom elemzéssel kimutatta, a szerbül nem tudó poéta csakis Vitkovics segítségét vehette igénybe nyersfordítás készítéséhez, és ilyennek tekinthető még a Vitézi énekek c. verses szöveg, amelyet korábban töredéknek tekintettek, pedig nem az, hanem kínos-pontos fordítás a szerb eredetiről. Kidolgozására Kölcsey nem tért vissza, szem95 Szemere kritikatörténeti jelentőségére 1. CSETRI 1990, 272-284. és FENYŐ 1976, 289-325. Szemere maga annyira fontosnak tartotta ezeket a műveit, hogy a Tandithyramb és a Dalverseny c. verses elemzéseiről külön is intézkedett végrendeletében (bár ezeket is, akár a hagyaték egészét, a pesti ref. teológiai akadémiára hagyta), vö. PML, IV. 77-a. Végrendeletek és alapítványok levéltári gyűjteménye 1712-1920, 1428. sz. 6. pont. 96 Kölcsey Ferenc levele Szemere Pálnak, Pozsony 1833. márc. 20., KÖLCSEY 1990, 143-144. 97 Vö. TAXNER-TÓTH 1992, 326-331. 98 KazLev XII. 78. 182
