Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
parafrázis Berzsenyi Niklán 1804 és 1808 között írott, 1813-ban megjelent, azonos című versére.85 A megvallott költő-elődök névsorában első helyen szerepel ugyan Kazinczy, de a második helyen követi őt Himfy, ezután Virág Benedek következik, majd Kis János és Kazinczy pesti triásza, végül ott olvasható Dayka Gábor is, akinek kiadása — mint korábban szó volt róla — Kazinczyék nagy ízlésformáló vállalkozása volt. A névsor jó dokumentuma Fáy András integráló személyiségének az irodalomban — évekkel azelőtt, hogy ezt sokhasznú művelődési, politikai, gazdasági tevékenységével a közélet más területein is érvényesíthette volna. Hasonló következtetésre jutunk, ha Fáy András életvitelét és baráti körét vesszük szemügyre. Fáy 1822-ben költözött be Pestre, ám gombai birtokától sem szakadt el; „kétlakisága” jellemző a Pest környéki, valamilyen közéleti szerepet is vivő-vállaló birotokosokra.86 Az udvarházi életformától nehezen vált meg: első pesti otthona, a józsefvárosi Tavasz u. 644. sz. alatt (mai helye: VIII. József u. 16.) falusias külváros, a ház kertjében is megvan az írói munkához kialakított szőlőlugas és kerti házikó, a gondosan művelt-ápolt haszonkert, és amikor 1827-ben a Belvárosba, a Klapka utca 251. szám alá költözött, a „kétlakiságot” immár a városon belül is biztosította. Ferencvárosi, Malom utcai telkén 1829-ben avatott — ötven vendéggel — egy kis házikót, nyári tartózkodási helyéül. A falakra rajzolt karikatúrákat epigrammák magyarázták — szinte biedermeier paródiájaként a barokk pompának, a péceli kastély hexameterek értelmezte képeinek.87 Ily módon Fáy András otthonai két irodalmi generációnak szolgáltak találkozóhelyül: a veresegyházi, gombai vendégek még az udvarházi klasszicizmus képviselői-művelői, a pesti látogatók viszont már jobbára az Aurora- nemzedékhez, a romantikusokhoz tartoztak. A „kétlakiságot” és az említett integráló szerepet irodalmi csoportok és nemzedékek között jól szemléltetik az 1820-as években vezetett számadáskönyv könyvköl- csönzés-bejegyzései.88 Mind a kölcsönzött müvek, mind a kölcsönzők vonatkozásában. Az előbbiek között a Hármas história, Kazinczy versei, Kisfaludy Sándor regéi és drámái éppúgy megtalálhatók, mint a Tudományos Gyűjtemény, az Élet és Litera- túra vagy a Felső Magyar Országi Minerva (a magyar anyagból), a világirodalomból Shakespeare, Schiller, Goethe mellett Walter Scott és Byron neve olvasható. A kölcsönzők névsorában (az 1818 és 1829 között, vármegyei szolgálata idején szintén „kétlakinak” tekinthető) Szemere Pál mellett ott állnak a pesti rézmetsző, Karacs Ferenc és családja, a Fáy-rokonság tagjai, a (László házassága révén rokonságba kerülő) Jakabfalviak, de 1829-ben gr. Dessewffy Emil is, akinek Fáy saját műveit, meséit és Kedvcsapongásait kölcsönözte. Az András-napok és más jelen alkalmak (szüretek, vadászatok, névnapok, keresztelők) a Gombán élő Fáyt a rokoni kapcsolatokkal át- meg átszőtt udvarházi férfitársaság kedvelt poétájává avatták. Alkalmi verseiből a legteljesebb kollekciót Szűts Ábrahám gombai földbirtokos kéziratos emlékgyüjteménye őrizte meg, amelyben 63 meséje is szerepelt („Fáy Andrástól, kaptam 24. nov. 1819.”), de nem csak a közöttük 85 BERZSENYI 1979, 79. és 562-564. 86 A gombai birtok bérbeadásának részletei: BADICS 1890, 100. (jegyzetben). 87 Fáy házaira: BADICS 1890, 220-222. és 238-240. 88 OSZK Kt. Föl. Hung. 1354. 5. és 9. f. r. 180
