Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
Czupp,czupp,czupp, Édes czupp! Édesbb mint A’ szirup, Rajta hát, Czuppantsunk, Lányokat lobbantsunk, Oltogassunk.”79 (A vers egyike — mint említettük — a Szemere-féle dalfüzetekben megjelenteknek.) Lássuk előbb a szereplőket! A házigazda Fáy László, aki 1793, a testvéreivel kötött osztályegyezség óta lakott Gombán (a falunak kb. negyedrészben volt birtokosa), és két házasságának hozománybirtokaival együtt mintegy ötezer hold fölött rendelkezett. 1785-ben nősült másodszor, a Fáyakkal többszörösen összeházasodott Szemere családból: Szemere Krisztinát, Sz. (V.) László féltestvérét, kérte és kapta nőül. Fáy László tehát most sógorát látta vendégül, ők „az öreg Lászlók.” (Hogy a Pest megyei családok rokoni-családi kapcsolatainak bonyolultságát ezúttal is érzékeltessük, megjegyezzük: Szemere (V.) László, a vendég Wattay lányt vett feleségül; édes nővére, Kata viszont a Pomáz kapcsán említett Wattay Györgyhöz ment hozzá...) Az ifjabbik Fáy László, aki 1791. március 8-án született, ekkor még nőtlen. A negyedik szereplő a levélíró, Szemere Pál. A név és család azonossága ellenére a „Bátyám” kitétel Szemere (V.) Lászlóra nem konkrétan értendő, a kiterjedt família másik ágáról van szó; sokadik nagybátyról, akinek kora miatt jár ki a titulus. Éppen a rokonság távoli foka teszi lehetővé, hogy Szemere Pál a következő évben eljegyezze, 1814-ben pedig feleségül vegye majd Szemere (V.) László leányát, Krisztinát. Most azonban még gondolata sem merült fel a későbbi tervnek; Szemere ekkor — említettük már — a szép és kacér Fáy Zsuzsába, László nővérébe szerelmes. Úgy tűnik, hölgytársaság nincs jelen; a férfiak közül azonban feltűnően hiányzik Fáy András. A Pesti járás alszolgabírája- ként vármegyei pályafutását megkezdett Fáy 1810 és 1812 között Gombán lakott. Nem sokkal felidézett jelenetünk előtt azonban kerületet cserélt, s minthogy a főszolgabíróhoz igazodva neki is kerületében, a Váci járásban kellett laknia, Veresegyházra, a megye tulajdonát képező házba költözött át; ottani háztartását biztosítandó, 1812. május 12-én apjától két pusztát vett bérbe, 1813. január 1-jei hatállyal. Szemere Pál ezúttal nem találkozhatott barátjával és iskolatársával. A gombai társaság ebben az összetételben utoljára lehetett együtt: „az öreg Lászlók” közül Szemere még 1812- ben, Fáy pedig 1813-ban meghalt. A Fáy család tagjainak zenei műveltségéről a legtöbb ismerettel természetesen Fáy Andrásról rendelkezünk, öccséről kevesebbel.80 Az Andrásról mondottak analógiával Lászlóra is értelmezhetők. Akár bátyja, ő is zenei naturalista maradt, „amúgy ujjil- lesztmény és hallomás utánn” tanult meg hegedűn játszani, és a sárospataki diákok zöméhez hasonlóan, feltehetően furulyán is tudott egyszerűbb dallamokat előadni. Az 79 KazLev X. 152. (A levélben folyamatos szöveget strófikusan adjuk.) 80 MAJOR 1934, 183-191. 178
