Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája

Petrovics István, Petőfi Sándor apja. Gazdasági iratai bizonyítják, hogy feltörekvő vállalkozásai (bérletei, vásárlásai) során ügyeit gyorsan és hatékonyan végezte, írásban is. Ennek ellenére nem kell megkérdőjeleznünk azt a portrét, amit költő fia készített róla:

De ő nem tartja nagyra,

Hogy költő fia van;

Előtte minden illyes Dolog haszontalan.

(Egy estém

Nem is lehet csodálni! Csak húsvágáshoz ért;

Nem sok hajszála hullt ki A tudományokért. otthon, Dunavecse, 1844. április)

A funkcionális szinten maradó írni-olvasni tudás korszakunkban végig éltette az információszerzés szóbeli formáit. 1795. április 16-i memorandumában Sándor Lipót főherceg-nádor — a Martinovics-mozgalom okait elemezve — nemcsak a „Lese- wuth”-ot, az „olvasási láz”-at kárhoztatja, sugallva a könyvkiadás és -kereskedelem megszorítását, a kölcsönkönyvtárak és olvasókabinetek betiltását, hanem a magyar újságok ellen is kikel, azokat a lázító röpiratokkal veszi egy kalap alá, mivel: „...da sie bereits in den meisten Ortschaften durch die Notare den Bauern vorgelesen wird.”22 Több mint fél évszázaddal később, 1848 nyarán a Pest Vármegyei Központi Választmány által kiadott néplap, a Nép barátja hasonlóképpen felolvasásra is készült: a kultuszminisztérium 600 példányra fizetett elő, hogy azokat a szegényebb községek elöljárói olvassák fel a falvak népének.23

Irodalomtörténeti példák bizonyítják, hogy a nők aránya az írástudók számában nyilván jóval alacsonyabb lehetett. Aligha tévedett Hajnóczy Iván, amikor abból a tényből, hogy 1824-es házvételük alkalmából id. Katona Józsefné Borbók Ilona helyett férje írta alá a hivatalos okmányt, Katona József édesanyjának írástudatlanságára következtetett.24 Dienes András még 1958-ban azt feltételezte, hogy Petőfi Sándor édesanyja, Hruz Mária sem tudott írni-olvasni. A kutatás ezt ugyan megcáfolta, ám egyetlen saját kezűleg írt, szlovák nyelvű cédulája, amely Ádám öccsének Ecseren, 1816. december 23-án történt születését rögzítette, és amely turóci szülőhelyén a nec- páli elemi iskola elvégzését látszik igazolni, őt is csupán a funkcionális írók-olvasók közé sorolja.25

A fél-analfabéta készségek és az olvasáskultúra között szakadékot a kölcsönkönyvtárak, olvasóegyletek és -társaságok csak részben tudták áthidalni. Ennek több oka is volt. Az olvasókabineteket 1798-ban, a kölcsönkönyvtárakat 1799-ben betiltó királyi rendelet után a hatalom évtizedeken át gyanakodva tekintett a rendszeres olvasókat nevelő szervezeti formákra, az említetteken kívül például az iskolai diáktársaságokra, és szigorúan ügyelt arra is — tanúsítja ezt az 1811. évi 7247. sz. helytartótanácsi rendelet —, hogy az olvasás korlátozott intézményrendszere lehetőleg ne kapcsolódhasson össze a kulturális nyilvánosság más, esetleg magasabb formáival, például a

22 SÁNDOR LIPÓT 1926, 848.

23 MST II/1. 173-178. (Az alfejezetet Kosáry Domokos írta.)

24 HAJNÓCZY 1926,7.

25 JAKUS 1989, 134-135.

16