Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

minden gondja őrá marad(na). A társaságkedvelő és társasághoz szokott, sárospataki diákkora óta a bort sem megvető Szemere, aki ráadásul nőtlen is, eltáncolni igyekszik az életforma vállalása elől: végigvendégeskedi a környező udvarházakat, kivált sok időt tölt — a szép Fáy Zsuzsa kedvéért — a Fáy-birtokokon: Gombán, Káván, Bényén.

Nem kívánjuk évről-évre végigkísérni a Szemere Pál-életrajzot. Ezért csak annyira szorítkozunk: betagolódása a kuriális életformába gyorsulóan haladt. Kazinczy kétszer házasította meg védencét. Először 1814-ben, Szemere Krisztinával; másodszor pedig 1829-ben, amikor a 70 éves széphalmi mester nem átallott személyesen Pécelre jönni, hogy elősegítse a megözvegyült Szemere és özv. Fáy Józsefné Csorna Borbála házasságát. De nem maradt ki Szemere életéből a vármegyei szolgálat (1818 és 1829 között Pest vármegye alügyésze volt) és az építkezés sem (az udvarházat 1822/23- ban, anyja halála után építtette át „új kastély”-lyá).

Ez az életforma a tehetség és a hivatástudat próbája, hiszen a gazdálkodás valós nehézségei (az 1811. évi pénzleértékelést 1816-ban követte a második; természeti csapások) elfedhették a műveltség fogyatékosságait, az elszigetelődés csökkenthétté a folyamatos önképzésre való kedvet. Félbemaradt pályák, fiókokban rekedt töredékek, ötletnek megmaradt irodalmi tervek igazolják az elmondottakat. Szemere 1810-ben még csodálkozva írt Kazinczynak, hogy Fáy András, akivel a magyar színtársulat pesti előadásán találkozott, három éve nem írt.41 (Hozzátehetjük: azóta, hogy tanulmányait befejezte, joggyakorlatát elvégezte, majd háztűznézőbe indult a Felvidéken.)42 1812-ben viszont már Kazinczy panaszkodott Virág Benedeknek, Budára: „Miolta Szemerém elhagyta Pestet ’s Péczeli lakossá lett, azolta alig kapok hírt azok felől a’ mik az Ikervárosban történnek.”43

A szakmai karrier és az irodalom művelésének belső konfliktusát azok is átélték, akik — birtok híján — ügyvédi diplomájukat használták. Horvát István, mielőtt 1812- ben a nádor a Széchényi Könyvtár őrévé nevezte volna ki, Ürményi József titkáraként és nevelőként idejét megosztani kényszerült Pest és a birtokközpont, a Fejér megyei Vál között. Vitkovics Mihály ügyvédi pályafutását a budai ortodox szerb püspökség jogtanácsosaként kezdte, de karrierje akkor kezdett igazán felfelé ívelni, amikor — Verseghy Ferenc ajánlatára — őt választotta jogi képviselőjének a Majthényi család. Az egyik főrangú megbízás hozta a másikat: a br. Laffert famíliáét özv. Marczibányi Istvánná képviselete követte. Egészen addig, hogy amikor 1828-ban az Egyetemi Nyomda szerb cenzori állásáért folyamodott, pályázatában leírhatta: „Húsz esztendeje képviseli a királyi törvényszék előtt 99 család érdekeit.”44 Sziklay László, alapvető fontosságú Vitkovics-tanulmányában, úgy vélte, hogy a Vitkovics személyiségében meglévő, nem költői józanság, amely vérbeli, sikeres ügyvéddé tette, valamint a karrierrel együtt járó jómód megóvta őt az említett belső konfliktustól.45 Sziklay véleményét nemcsak Vitkovicsnak az írói levelezésekből összeállítható, hihetetlenül zsúfolt itineráriuma cáfolja, hanem az a szomorú tudatosság, amellyel ,,a’ rettenetességig

41 KazLev VII. 436.

42 Vö. BADICS 1890, 60-62.

43 KazLev IX. 343.

44 Vö. MÁLYUSZNÉ 1985, 287-288.

45 SZIKLAY 1982, 211. és FRIED 1979a, 102.

168