Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása

kedett Prónay baronesszeknek, Honorátának és Piroskának. Mint említettük, a Prónay családdal kliensi viszonyban álló Kármán Ácsán bizonyíthatóan megfordult. A Beleznay családra vonatkozóan hasonló, adatolt látogatást nem ismerünk, a Nyáry família azonban — miközben a „Kármán-szobában” írókat látott vendégül — hozzáfűzte ehhez a maga kliens-történtét, az erre a célra leginkább alkalmatlan költőnkhöz, Petőfi Sándorhoz kapcsolva. A történet szerint a poéta Pilisen Sárkány Sámuel evangélikus lelkészt, barátját kereste fel, ám ebédvendége volt br. Nyáry Antalnak is, el- andalodott a „Kármán-szobában”, és — természetesen — az itt töltött néhány nap emléke élete végéig szép emléke maradt a költőnek.34

Úgy gondoljuk, az irodalmi klientúra kérdéskörének vizsgálata Pest megyei példákon a magyar irodalomtörténet egésze számára is hordoz tanulságokat:

— Kazinczy Ferenc irodalmi vezérségének lehetőségeit és előzetes tapasztalatait sokban a gr. Ráday (I.) Gedeonhoz fűződő kapcsolatából merítette. Mindenesetre árulkodó, hogy amikor (a származás kevélysége helyett) a tudálékosság kevélységével illették többen és többször irodalomszervező tevékenységét, önéletrajzában — mintegy igazolásul — azt a „templomi érzés”-t hozta fel ellenérvként, amellyel ő Rádayhoz közelített,35 s melynek egy részét utóbbi híveitől a széphalmi vezér is elvárta. Rádayt ismételten „szent Öreg”-nek nevezte — ugyanígy emlegetik őt levelezésükben az Aurora-kör tagjai, Bajza József és Toldy Ferenc.

— A Rádayak irodalmi klientúrájának alakváltozásai előrevetítik azt a mentalitástörténeti pillanatot, amikor (a Conversations Lexicon-pörben gr. Dessewffy József, a Pyrker-pörben Kazinczy ellenében) az 1830-as évek legelején a fiatal romantikusok alapelvként fogalmazzák meg az „írói respublica” követelményét, a tehetség szabta értékhierarchia köztársaságát.36

— Aki pedig ezután is a kulturális klientúra eszközéhez folyamodott, mint a sokkal arisztokratikusabb társadalmi nyilvánosságú Erdélyből érkezett Döbrentei Gábor, annak számot kellett vetnie az irodalmi közvélemény elítélő véleményével. így kapunk új szempontot ahhoz a szembenálláshoz is, amelyet 1833/1834-ben, a budai Várszínház két társigazgatója közötti konfliktusként mint színháztörténeti jelenséget említettünk az 1.5. alfejezetben.

34 Az eset mintaszerű kultusztörténeti elemzése: SZILÁGYI 1998, 96-98. A legendárium is megjelent újabban: CSILLÓ 1994, 156. és 173-174.

35 KAZINCZY 1987, 116.

36 E viták dokumentumait 1. TOLLHARCOK 1981, 5-116.

166