Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
2. Az irodalmi élet alkalmai, formái és szereplői - 2.1. Az író társadalmi státusának és életmódjának változása
kötetekért vártak volna pénzt, a magyar nyelvűeket és a kéziratokat ingyen adták volna hozzá. Az újabb irodalmi törekvésekkel szemben megváltozott műpártolói magatartást Kazinczynak is tapasztalnia kellett. 1809-ben (nyilván nem függetlenül gyermekkori emlékeitől és az általunk is korábban már említett mecénási hírnévtől) azzal a kéréssel fordult gr. Beleznay Sámuelhez, hogy ezer forint adományozásával biztosítsa Dayka Gábor verseinek kiadását.25 A pilisi földesűr válaszlevelét nem ismerjük, s azt sem tudjuk, adott-e egyáltalán választ; a Dayka-kötet csak 1813-ban, előfizetés útján jelent meg, de Beleznay még a prenumeránusok között sem szerepel. A feudális mecenatúra után a főrangú klientúra is fokozatosan elvesztette jelentőségét az 1820-as évektől; abban a mértékben, ahogyan Pest irodalmi központtá kezdett válni, és ahogyan előrehaladt a polgári irodalmi nyilvánosság kialakulása. 1818- ban gr. Mailáth János adatokat és rövid karakterisztikát kért és kapott Kazinczytól Ráday (I.) Gedeonról, amit fel is használt német nyelvű életrajzában, amelyet a Taschenbuch für die vaterländische Geschichte c. almanach 1820. évi kötetében közölt: Gedeon Graf Ráday, der ältere.26 Valószínűleg ennek hatására Kazinczy is hozzákezdett régi terve megvalósításához, egy A Rádayak c. cikk anyaggyűjtéséhez. 1821. június 15-én adatokat kért (III.) Páltól, amiket az (1821. július 9-én) meg is küldött neki. A Tudományos Gyűjtemény pesti szerkesztőségébe eljuttatott kézirat azonban csak nem akart megjelenni, ezért Kazinczy november 30-i levelében a Pesten tartózkodó Döbrentei Gábort kérte meg, nézne utána, mi hátráltatja a megjelenést. A választ (saját bevallása szerint) a spleen és hipochondria gyötörte Rádaytól magától kapta meg, 1822. január 6-i keltezéssel. Ebből kiderült, hogy a kéziratot Trattner János Tamás, a folyóirat kiadója és Thaisz András szerkesztő mutatta meg neki. Ráday a megjelentetés ellenében döntött: „...maradjon ezen megtiszteltetése Famíliámnak a’ Leveles Tárunkba, mint bizonysága erántunk való Szeretetednek, de ne mennyen ez a’ Világ eleibe, ne szaporítsa irigyeim és rossz akaróim Számát.” Innen kezdve az addig szinte kliensi kapcsolat a látszatok megőrzésének szándékává torzult. Kazinczy 1822. március 13-án visszakérte — úgymond, bővítésre — a kéziratot, amit Ráday április 8-án el is küldött neki, a bővítés és a véglegesítés után visszavárólag. Erre — jelenlegi adataink szerint — nem került sor. Ráday (III.) Pál 1827. január 22-én halt meg. Kazinczy az általa is támogatott és barátja, Dessewffy József szerkesztette kassai folyóiratban, a Felső Magyar Országi Minervában már júniusban megjelentette a naprakészre bővített cikket, ám csak október 2-án (!) nyilvánította részvétét a kisebbik fiúnak, (IV.) Gedeonnak. Noha a levél frazeológiája változatlan kliensei viszonyt ígért a Ráday család immár negyedik nemzedéke számára, a késésnek aligha lehetett más oka, mint hogy Kazinczy megvárta, a cikk vált-e ki ellenhatást.27 Az esetben a régi és az új irodalmi kapcsolatok, illetve viszonyok keveredését figyelhetjük meg. A kliensi magatartás tovább élt Trattner és Thaisz gesztusában és benne rejlett a Kazin- czy-Dessewffy, így értelemszerűen a Kazinczy-Fe/.vo Magyar Országi Minerva kapcsolatban is. De: Kazinczy már választhatott a magyar nyelvű folyóiratok között, s bár 25 KazLev XXII. 244-245. 26 KazLev XVI. 44., 118-121., 559-560. 27 KazLev XVII. 419., 470-471.; XVIII. 20-21., 47., 70.; XX. 365-366. 163
