Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.6. A kulturális érdekegyesítés "vezérvármegyéje"
6er. A megyei tanátskozásokból eképpen készítendő napló Könyv egész ki terjedésében mindenkor a’ leg közelébb következő Köz:Gyülésnek bé fog mutattatni. 1-. A naplók írására, pénzes íróknak fogadása a’ Deputatióra bízassák. — A’ Deputatió véleménye helyben hagyatott, — minek közlése minden Vármegyékkel el rendeltetet, — a’ hasonlónak tételére fel szólítattván, — egyébéránt az elő adott szerénti munkának szerkeztetésére egy Küldötség neveztetett.”617 Pest vármegye tehát saját tanácskozásairól kívánt kiadni egy folyamatossá tett, nyomtatott hírlevelet, valamennyi megyének megküldendőén. A formákat az addigi gyakorlatból merítették. Egyedi esetben a közgyűlési határozatok, jelentések, elszámolások stb. kinyomtatása és megküldése korábban is előfordult; nyelvi-irodalmi témákban, a színházépítést illetően magunk is említettünk már ilyeneket az 1.2.2. és az 1.5. alfejezetekben. A bizottsági forma a Marczibányi-alapítvány díjainak odaítélésében már alkalmatlannak bizonyult, és rövidesen hasonló tapasztalatokkal szolgált a színházigazgatás irányítása során is. A terv azonban nem ezen bukott meg, hanem a megyék válaszadásán. Az 1837. november 14-i közgyűlés öt ilyen választ vett tudomásul: Bihar, Szepes és Turóc nem támogatta Pest tervét, Szatmár további tájékoztatást kért, és csupán Somogy rendelte el hasonló gyűlési napló vezetését.618 Márpedig az elképzelésnek éppen az lett volna az értelme, hogy minden vármegye (vagy legalább is zömük) kiadja és küldje írásos naplókönyvét, állandó politikai hálót, kapcsolatrendszert szőve a helyhatóságok között, az országgyűlések közti időszakokban is, amely ráadásul — már csak mennyisége miatt is — nehezen lett volna akárcsak követhető is a hatalom számára, és (az 1723:LI. te. alapján) mely kiadványforma nem lett volna előzetes cenzúrára kötelezhető. Ismét átmeneti formáról lett volna szó, amely — legalább a következő ország- gyűlésig — kipótolhatta volna egy ellenzéki politikai hírlap helyét. Mivel a megvalósulás, a Pesti Hírlap 1841. évi indulását a politikatörténet is belső korszakhatárnak tartja, indokolt tehát Pest megye ezt előkészítő döntését hasonlóan fontos dátumnak tekinteni — még akkor is, ha a Törvényhatósági Tudósítások folytatása csupán terv maradt a vármegye részéről. A közgyűléseket — a meghirdetett nyilvánosság szellemében — szinte divattá vált látogatni. Az 1837. március 21-iki, a József-napi vásárhoz csatlakozó közgyűlésen például 11 más vármegyéből voltak hallgatók, és akkor nevezte Dercsényi Pál táblabíró Pestet „centrális vármegyédnek.619 Immár nem gazdasági vagy természetföldrajzi értelemben, hanem politikai szempontból. A konzervatív, 1839-ben báróságra emelt táblabíró véleményére visszarímelt e részben a fiatal, radikális sárospataki diák, majd ottani ügyvéd, Ormós László beszámoló levele Kölcsey Ferencnek, 1837. október 22-i dátummal: „Közelebb múlt augusztus és szeptember holnapokban Pesten valék, s éppen oly időben, melynek érdeke lelkemből kitörölhetetlen lész. Pesti Magyar Színház megnyitása — Pest vármegye közgyűlései — Magyar Akadémia nagygyűlése —- sok élményt nyújtó képek valának lelkem előtt.”620 6,7 PML, IV. 3-c. PPS Vm. Kgy. ir. 3114/1837. (jún. 8.) kgy. sz. Idézetünk a lajstromkönyvből való. A vármegyékhez intézett körlevelet közölte SZÉKELY 1895, 74-75. 618 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 6083-6087/1837. (nov. 14.). 619 KLÓM VI. 973. 620 Ráday Lt„ Szemere-tár, 16. k. Közöltük: VÁNDORSZÍNÉSZET 261. 155
