Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.6. A kulturális érdekegyesítés "vezérvármegyéje"
kérettetik a’ H[elytartó]. T[anács], hogy a’ mostani Censorok Instructiója a’ Megyékkel közöltessen, és a’ következendő Országh Gyűléséig egy minden féle bé vett vallásuakbul választandó emberekbül föl állítandó Censura rendeltessen.”608 Pest ezt a válaszát körlevélben ismertette a többi vármegyével; az ügyben Szepes, Borsod, Abaúj, Máramaros, Zemplén, Nyitra, Zólyom, Torna, Hont, Ugocsa, Bereg, Zala, Nógrád, Bihar és Gömör is felszólalt.609 Ez a viszonyítási alap egy emberöltő múltán sem tűnt el Pest megye politikai közvéleményéből. Fáy András, a vármegye második követe a pozsonyi országgyűlésben az 1836. január 2-i kerületi ülésen Bőd János esetét mondta el részletesen, amely már szinte előrevetítette Kossuth Lajos és a Törvényhatósági Tudósítások ügyét: egy Tri- bune-c\Vk több példányban történt lemásolása miatt (ezek egyikét kinyomtatták röp- irat formájában, Alkotmányos szózat a magyarokhoz címen), a vele együtt lakó városi drabant feljelentése nyomán 10 hónapi vizsgálati fogságot szenvedett.610 Fáy Pest vármegye 1836. november 15-én kezdett közgyűlésén hasonló indokolással utasította vissza Kossuthnak immár második eltiltását a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésétől és szétküldésétől: Kossuth pesti lakos lévén „Pest vármegye úgy tekintetik, mint a nemzet egyik fő kincsének, a szabad levelezésnek őrje...”611 Teljesen nyilvánvaló, hogy itt már nem lapengedélyről, eseti pártolásról, sőt, nem is irodalomról vagy publicisztikáról volt szó, hanem politikáról: Fáy azért minősítette puszta magánlevelezésnek a Tudósításokat, mert arra tiltás vagy cenzúrakötelezettség nem vonatkozott, és ennek érdekében elhallgattatta magában az írót, aki természetesen pontosan tudta, milyen szerepe van Kossuthnak mint szerkesztőnek és publicistának a rendelkezésre álló anyag megformálásában. A régi pártolási formák ebben a helyzetben is fel-felmerültek, de már csak mellékmotívumként. Már az első, nádori eltiltás után javasolta gr. Ráday Gedeon és Fáy András a július 4-i közgyűlésen, hogy a vármegye testületileg fizessen elő a Törvényhatósági Tudósításokra. Ez ekkor még nem történt meg, a két javaslattevő azonban a pártolásnak ezt a formáját választotta: Ráday a 43., Fáy a 47. számmal szerepel (127 előfizető között).612 Az elnöklő Dubraviczky Simon alispán a régi pártolásnak csak elvi változatát javasolta; a sérelmes tiltás nyilatkozatban való elítélését és egy általános támogató formula megfogalmazását. A második tiltást követően — Fáy újabb felszólítására — a megye is prenumerált az eltiltott lapra (120. előfizetői szám alatt). Mind a megye érveléseiben, mind pedig a jogilag kitünően felkészült Kossuth tiltakozásaiban folyamatosan szerepelt jogalapként az 1723:LVIII. te., amely nyilvánossá tette a vármegyei közgyűléseket, előírta jegyzőkönyv vezetését és kimondotta, hogy a közgyűlés végzéseit sem a főispán, sem az alispán nem változtathatja meg. Ez tette lehetővé, hogy az első, 1836. június 2-án Kossuthnak személyesen átadott tiltást (a közgyűlés megkerülése miatt), valamint az eljáró nádor és alispán (Dubraviczky) tettét törvénytelennek minősítsék. Már Kossuth letartóztatása után, az 1837. június 14-i közgyűlésen elfogadott felirattervezetben a jogalap kibővült az 1793. június 25-i 608 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ír. 1659. és 1850/1793. 609 BENDA 1952-1957,1. 932. 610 BENDA 1952-1957,1. 355-356. 611 KLÖM VI. 817. 612 KLÖM VI. 1039-1044. 153
