Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

állt: Földváry Gábor (elnök), Nyáry Pál (titkár), Ráday Gedeon, Fáy András, Simon- tsits János, Ilkey Sándor és Gál János megyei allevéltáros (pénztáros). Ez a testület vette át 1837. augusztus 1-jétől 1841 húsvétjáig működtetésre a színházat. Az üzemeltetéshez szükségesnek tartott 50.000 váltóforintot 500, egyenként száz váltóforintos részvény jegyzésétől remélték. Azzal, hogy lehetővé tették, többen jegyezzenek egy részvényt, és hogy a befizetés 1838. március 16-ig, a József-napi vásárkor tartandó rt.-közgyűlésig négy részletben történhetett, jelezték: arra a kulturális érdekegyesítésre számítanak, amely a színházépítés anyagi alapját megteremtette.555 A közgyűlés működésbe helyezte a szokásos apparátust is: a szolgabírák a vármegyén belül indultak útnak az aláírási ívekkel; a törvényhatóságoknak pedig a vármegye írt át, a választ legkésőbben 1838. január 1 -jéig kérve.556

A bérlő-igazgatói elképzelés kudarca sürgető feladattá tette „egy Színészet’ gyakorlati részében jártas Igazgató” keresését. Már a május 8-i kiküldöttségi ülésen előtérbe került Fedor Grimm, aki 1824 és 1827 között másodmagával, 1827 és 1836 között egyedül bérelte és igazgatta nyereségesen a túlméretezett, 3200 fő befogadóképességű pesti Német Színházat. Ám az intrikus-színészből lett, magyarul nem tudó igazgató-vállalkozó nemcsak takarékosságával érdemelte ki a bizalmat, hanem azzal is, hogy a közönségigények jó felismerésével kiegyenlített, minden réteget színházba vonzó, prózai, opera- és balett-, illetve zenés bohózati műsort épített ki, számos vendégművész fölléptetésével. Márpedig a Pesti Magyar Színháznak, a két város egyetlen magyar játéknyelvű teátrumának szintén egyszerre kellett nemzeti színházi, operaházi és népszínházi funkciókat ellátnia, hogy elhódíthassa Pest-Buda közönségét a német színészettől. (A hármas feladat teljes, szervezeti elkülönítése csupán 1884-ben, a Magyar Királyi Operaház megnyitásával fejeződött be.) Grimm személyét a közgyűlés, sőt az rt. igazgatóválasztmánya is elfogadta, mindazonáltal helyzete nem volt egyértelmű. Amint azt Fáy András egyik följegyzése rögzítette: tanácsaira mindenképpen szüksége volt, ám évtizedek alatt sem asszimilálódott személyt állítani a magyar nyelv templomának tekintett színház élére csak úgy lehetett, hogy „sem pénzt ne manipuláljon, sem a magyar színészetet közvetlenül ne kormányozza. Emellett [...] több okok is harcolnak; miket kiki könnyen fel fog találhatni.”557

Grimm nem vállalta az igazgatást, neve a kiküldöttségi ülések jegyzőkönyveiben sem szerepelt, bár valamiféle (Fáy szavát kölcsönözve) „faktor”-i tevékenységet mégis végezhetett, mert a kiküldöttség — érdemei elismeréséül — földszinti zártszék ingyenes használatát szavazta meg a számára. (Nem élvezhette sokáig: 1837. december 23-án elhunyt.)

A kiküldöttség, miközben az építés műszaki és pénzügyi gondjaival küszködött (1837. január 21. és augusztus 22. között különböző forrásokból 57.500 váltóforint kölcsönt vett fel),558 csak az átadás előtti utolsó ülésén, július 26-án és 27-én tudta az igazgatás ügyét tisztázni, Bajza Józsefet kérve fel igazgatónak, Róthkrepf Gábort, a

555 Az alapterv hasonmás kiadása: REXA 1928, 42-43. és NSz 1987, VI. sz.

556 Egy aláírási ívet közölt: REXA 1928, 39. A részvényesek könyve, eredeti aláírásokkal: PML, IV. 7-ab. PPS Vm. Szín. Vál. ir., 1. doboz.

557 Az azóta elpusztult feljegyzést idézte PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 67.

558 PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 127.

139