Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

vészt tekinthetjük. Az utóbbi nemcsak a közgyűlés székházépítési döntéseit közölte (ebben, heti kétszeri megjelenése miatt, a Jelenkor, a Hazai és Külföldi Tudósítások olykor meg is előzhette), hanem közzétette a legfontosabb dokumentumokat is: 1835. október 1-jén a Grassalkovich-adománylevelet a színház telkéről; november 1-jén ezt a színház homlokzati tervrajza követte, a Várszínháznál nagyobbnak hírlelt épület méretadataival. A szerkesztőség elfogadott és továbbított adományokat a vármegye számára. Az egymás közleményeit is át-átvevő pest-budai hír- és divatlapok, valamint az utánközlő vidéki sajtó sokat segítettek abban, hogy az ország közvéleménye lépésről lépésre nyomon követhette az adományozás-gyűjtés állását, az építkezés eseményeit. Pest-Budán szokássá vált a Kerepesi út felkeresése, társadalmi esemény lett a földből előbújó, majd gyorsan emelkedő falak megtekintése, akár a két városba érkező vidékiek és külföldiek számára is. (Olyannyira, hogy a közhangulat hatása alól Széchenyi István sem vonhatta ki magát: naplójának tanúsága szerint titkárával egy, feleségével, Seilern Crescentia grófnővel pedig két alkalommal kereste fel az építkezést.) A kedvezőbbre fordult közhangulatot jól szemléltette Kacskovics Lajos cikke (Baráti szózat a’ nemzeti játékszín’ ügyében, Társalkodó 1835. november 11.), amely egyike volt az 1835 őszi sajtóvitáknak, a két színházi koncepcióról. A szerző egyébként mind a Duna-parti, mind a Kerepesi úti teátrumnak a megépítését óhajtotta, az utóbbit konzervatóriumnak szánva. A cikkíró örömmel látta a Honművész közölte homlokzati tervet, amely meggyőzte őt arról, hogy a város impozáns középülettel gazdagodik, majd hozzátette: „Vigasztalt azonfelül az építés-körüli munkások’ ’s napszámosok’ száma...” (Földváry az építkezéshez a vármegye rabjait is kivezényelte.) Mindennek nem mondott ellent, hogy az 1835. november 19-i közgyűlés, mint említettük, mindazonáltal hiányosnak minősítette a sajtótájékoztatást.534 A határozat eredményeként tekinthető, hogy a Pozsonyban 1834 óta megjelenő, megszűnőben lévő Fillértár, a „mindennemű közhasznú ismeretek terjesztésére” szolgáló néplap

1836. február 13-i számában még leközölhette a Pesti magyar színház c. aláíratlan cikket, két illusztrációval, a színház alaprajzával és a már publikált homlokzati tervvel. Az 1836. augusztus 6-i bokrétaünnep már igazi nemzeti megmozdulásnak, a kulturális érdekegyesítés reprezentációjának számított.535

A Pesti Magyar Színház javára történt közadakozás sokféle szempontból lenne elemezhető; itt és most még két aspektust ezek közül feltétlenül érintenünk kell — a megye határain belül maradva. Az egyik szempont a felekezeti: a katolikus és a református alsópapság ugyanazon helységen belül, mondhatni, vállvetve szervezte az adakozást. Itt is lemérhető a korábban, más vonatkozásban említett vallásbéke. Emellett jelentős összegeket mozgósított a megye zsidósága: az „Ó budai sidó község” 1836. március 15-én 200 forintot ajánlott és fizetett, 1837. április 28-án a kiküldöttség 10.000 forint kölcsönt vett fel tőlük. (A pesti izraelita hitközség 1833. november 10- én adott át gyűjtésből származott 1777 forint 30 krajcárt a budai, várszínházi együttes működtetésére.)536 A nemzetiségi szempontot is bekapcsolva, az állapítható meg, hogy amíg a sváb telepesfalvak és a szerbek lakta helységek (Soroksártól Szentendré534 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir„ 447. doboz, 4935/1835. (nov. 19.) kgy. sz.

535 A Honmüv 1836. aug. 11-i tudósítását legutóbb közölte Solt Andor: VÖM XIV. 330-331.

536 PML, IV. 3-c/V„ PPS Vm. Kgy. ir., 54. doboz, Számvevői tudósítások a magyar Nemzeti Színház számadásairól, 1833-1845.

133