Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy

sége kb. 1600 fő volt.) Pest-Buda egyetlen leendő magyar játékszínének hasonló közönségigényekkel kellett szembesülnie. Az már a magyar fejlődés dilemmáira mutat, hogy mind Széchenyi, mind a vármegye elképzelései a polgári művészet e fontos fórumát a nemesség révén kívánták megvalósítani. A gróf tervei éppen osztályostársai, a felsőtáblai egyházi és világi arisztokrácia ellenállásán vagy közömbösségén buktak meg 1836. április 13-án; újabb ellentmondás, hogy Pest viszont csak a feudális vármegye teljes apparátusának mozgósításával, az eddigi művészetpártolási formák koncentrációjával építhette fel a színházat. Jelentősnek bizonyult az a taktikai gyakorlat, mellyel a megye deputációja igen, a vármegyei politizálásra mindig kívülről és felülről tekintő Széchenyi egyáltalán nem rendelkezett. (Ezt a Néhány szó... c., említett cikkében ismerte el, utalva a Magyar játékszerül csekély hatására.)

Teljes eszköztárat említettünk — és ez nem volt kevés. Simontsits János főszolgabíró (1835. április 1-je óta a társulat igazgatója) állapotrajzot készített az együttesről, az október 1. utáni új helyzetre. A megoldás a kiküldöttség szeptember 29-i és október 23-i ülésén körvonalazódott: a Buda városával kötött kontraktust módosítva, a havi 22 előadást 15 bérletes és 3 bérletszünetes előadásra csökkentették; az 1835-ben előretört operai-énekesjátéki és balett-műsort leépítették, ami együtt járt a táncosok elbocsátásával és a zenekar redukciójával; a teljes társulat létszáma 70-ről 59 főre csökkent. A havi jövedelemkiegészítő vármegyei segélypénz helyett a téli hónapokra, amikor a Duna zajlása és a hajóhíd hiánya miatt megcsappant a pesti közönség a Várszínházban, 4 X 1000 váltóforint kölcsön járt; emellett megmaradt a támogatás új darabok beszerzésére és leiratására.517

Jelentős siker volt a Pest városával létrejött megegyezés: októberben a város négytagú delegációt küldött ki a vármegyével folytatandó egyeztetésre. Ezek során a megye elismerte a város joghatóságát rendőri ügyekben, amennyiben nem a vármegye közvetlenül igazgatná, hanem bérlőnek adná ki színházát, valamint a nem nemes színészek fölötti bíráskodásban. A város elfogadta, hogy az új teátrumban csak magyar nyelvű előadások lesznek. Ha elkészül a Duna-parti épület, a Kerepesi útiról csupán akkor döntenek, figyelembe véve, hogy Grassalkovich adománya kizárólag magyar színházra szól. A város 15.000 váltóforintot ajánlott meg az építkezés javára és adó- mentességet is javasolt az új teátrumnak.518 E ponton említendő az írásos forrásokban nem szereplő motívum: a város érdekeltsége az építkezésben, amely munkaalkalmat, megrendeléseket és a működtetés során is folyamatos megrendeléseket jelentett. A színház építési és berendezési költségeinek listája szerint 75 tétel szakmunkáért és beszerzésért 230.332 váltóforint 8 krajcárt fizettek ki, adós volt ekkor a vármegye további 38.242 forint 57 20/40 krajcárral.519 (Ezért nem értette Széchenyi, maga is választott polgár, miért távolodik el tőle Pest városa.)520

517 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir„ 447. doboz, sz. n.: a deputáció két ülésének jegyzőkönyve és a társulat 1835. okt. 3-i levele. Vö. még BAYER 1887, II. 172-173.

518 A város 1835. okt. 24-i és 31-i levelét közölte PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 46-50., valamint PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir., 447. doboz, 4993/1835. (nov. 20.), kisgyülési határozat és levélfogalmazvány.

519 Földváry sk. elszámolását közölte PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 128-131. (A költséglista datálatlan, de mindenképpen a színház megnyitása, azaz 1837. aug. 22. utáni.)

520 Vö. SZÉCHENYI 1889, II. 161-162. (Tasner Antalhoz, Pozsony 1835. nov. 7.).

128