Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.5. A pártolási formák egymásra épülése: Pest vármegye és a színházügy
város építési tervét is számolva) három koncepció versengett egymással: a „felülről”, nádori ajándéktelken és országgyűlési törvénnyel alapítandó játékszíné, a két város színházi ellátását üzleti alapon szervező városi színházé, valamint az önkéntes közadakozásra alapozó változat. (A történeti tudományok ezt a kérdést Széchenyi és Pest vármegye, mi több, Földváry Gábor vitájára szokták szűkíteni, néhány fontos tény mellőzésével — így a Pesti Magyar Színház építése egyike lett, a „kinek volt igaza?” értelmetlen firtatásával, a magyar művelődéstörténet máig vitatott „örökzöldjeinek”.)512 Széchenyi 1832. évi röpirata óta az álláspontok sokban módosultak. A gróf most 660 négyszögöl telek fölött diszponálhatott, ami a városközpont (északi) peremén feküdt. A két telket egybevető cikkében (Néhány szó a ’ magyar játékszín körül, Társalkodó 1835. október 31.) még csak a jövőbe vetítve láttathatta a fejlődést, melynek révén a színház „mind inkább a’ két város közepébe jut” és a Dunán érkező azt ,,a’ két város legszebb helyén lelendi.” A vármegye Grassalkovichtól kinyert telke szintén az akkori Pest (keleti) szélén feküdt, ám olyan területen, ahová a magyar lakosság összpontosult, és amely az országos vásárok fő útvonalainak közelében várhatta közönségét. A telek nagysága 941 négyszögöl volt, azaz jóval nagyobb földterület állt az „ideiglenes”, mint a véglegesnek szánt nemzeti színház rendelkezésére. Széchenyi fenntartotta ugyan 1832-es véleményét, hogy „az első állandó színháznak is nem egy visz- szarettentő fénypalotának, hanem egy magához vonzó szelíd világú kis bájlaknak kellene lenni”,513 ám a Duna-parti hely és a nádori gesztus az udvari színház pompája felé mozdította el a terveket. A gróffal együtt fellépő író, br. Jósika Miklós Levéltöredékében a szépülő Pesthez méltatlannak tekintette a Kerepesi úti épületet és felállította a „díszes hely — pompás épület” axiómáját.514 Széchenyi maga (aki bejárta Nyu- gat-Európa teátrumait) gróf Apponyi Antal párizsi követtől kért színházterveket. A fölös pompa kerülése mellett kiemelte igényét a „sok bájos rejtekhely” („viele deliciose »Schlupfwinkel«”) és a páholyok elkülönítése iránt, amelyeknek főszerepet szánt a „társalkodás” folyamatában.515 Miután elsősorban operaházak és udvari színházak szolgáltak; Széchenyi a színház tervezőjéül Pierre-Luc-Charles Cicérit, a párizsi nagyopera szcenikusát, Dumas pere és Victor Hugo díszlettervezőjét szerette volna megnyerni. Pest vármegye színházépítői mást értettek „társalkodáson”: a társadalmi nyilvánosságnak azt a korszerűbb formáját, amelyben már nem a páholyok közönsége, hanem a földszint és a karzat publikuma alakítja tetszésnyilvánításával a színházi este hangulatát. Mérey László táblabíró, a színházi kiküldöttség tagja egy hagyatékból már 1834-ben megvette és a testületnek ajándékozta a párizsi Odéon és a Faydeau Théatre alaprajzát.516 Olyan játékszínekét, amelyek népszínházak voltak: klasszikusok és kortárs prózadrámák előadása mellett zenés, szórakoztató produkciók színrevitelére is vállalkozhattak. (Az Odéon ráadásul külterületi színháznak számított, befogadóképes512 Az álláspontok legjobb összefoglalása: PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 44. 513 SZÉCHENYI 1976,51. 514 Társalkodó 1835. nov. 21. 515 Az 1835. okt. 22-én, dec. 9-én és 1836. febr. 1-jén írt, német nyelvű Széchenyi-leveleket 1.: SZÉCHENYI 1889, П. 139-142., 201-203., 242-244. (Magyarul: VÁNDORSZÍNÉSZET 202-204., 211-212., 213-214.). 516 PML, IV. 3-a. PPS Vm. Kgy. jkv. 2662/1834., közölte PUKÁNSZKYNÉ 1938a, 34-35. 127
