Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1710
922 sincsen több három vagy négy ezernél több. Az gyalogja is, az mint észre vöttem, nem több négy vagy ötszáznál. Azért kérem Nagyságodat, valamely katonaságott küldgyen ide Nagyságod, elég nyereségek leszen, eleget vághatnak s foghatnak, mert már észre vötték, hogy elment innend az lovashad, és csak széllyel járnak imitt amott. Tudósíthattya Nagyságod az Méltóságos Generalatust is eziránt, úgy engemet is levelével tudósítani ne terheltessék Nagyságod. Ajánlom ezzel Isten oltalmában Nagyságodat és maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Csajági János m. p. Szolnok 15. Octobris Anno 1710. Az Istenért kérem Nagyságodat, ha csak 100 lovast is külgyen Nagyságod ide, eleget nyerhetnek, és az ellenségnek is nagy félelmet vethetnek szivekben. 891. Szolnok, (1710. október 15.) 1 Csajági János Perényi Miklós brigadérosnak, Eger vár parancsnokának. Az ellenség közeledik, a Szolnokhoz rendelt lovasság viszont eltávozott az erősség alól. Segítséget kér. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. I. 1710 okt. Irregestrata. [Címzés:] Tekintetes Nagyságos Perényi Miklós Brigadéros Colonellus és Egri Fő Comendans Nagy Jóakaró Uramnak ő Nagyságának adassék. Egerben. Cito Citius Citius Citissime. [Papírba nyomott gyűrűspecsét.] [Hátoldalán:] Roffrul sietve külgyék Nánára, onnand lovas posta által külgyék sietve Egerben. Csajági János. Ajánlom köteles szolgálatomat Nagyságodnak. Eddig, nem kétlem, lehet Nagyságodnak értéssére az ellenségnek erre alá felé való lenyomulássa, ki is tegnap Szent Györgyhöz 2 szálván, az écaka ott hált, s még tegnap egy rab által Commendans Urnák 3 levelet küldött, az várat is kérette, de semmi választ néki nem adattam ő kegyelmével. Az mely katonaságot Méltóságos Generalis Károlyi Uram ide küldött vala Nyúzó, Sőtér és Cseplész Uraimékkal, azok még tegnap megígérték, hogy itt nem maradnak, az écaka penig kapván magokat, mind elmentek; Nyúzó Uram hadának nagyob része, Sőtér és Cseplész Uramékkal fel Kürü fele, Nyúzó Uram penig néhányad magával utób maradván, azok is az Tiszán által menvén, elmentek, és így már itt semmi lovas hadunk nincsen. írtam Méltóságos Generalis Károlyi Urnák is, hogy visellyenek gondot; majd, úgy hiszem, az ellenség elérkezik, megválik, mi lesz, ha itt az puszta helyben nem segítnek
