Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)
1710
920 valamint rajta exprimálhatnám, tegnap azon betegeim is elbotsátottam hitire, de egy hadnagyot 30 lóval adtam mellé, az ki mingyárt hozza, várom reggelre. Az német tábor ma Jász Berényhez szállott reggel az Barátok Residentiája mellé fellyül, már nem tudom, Eger felé ment-e vagy sem? úgy hiszem, holnap kijelenti jobbann is magát, kültem arra portást. Igen megszűkülnek és szorulnak itt fábul nemsokára, és szénábul, ha tsak valahonnand nem hozathatunk; már elválik, az Isten mit ád fejünkre. Excellentiádnak legyen gongya reánk. Én, az mint írtam Excellentiádnak, tőlem az mint Isten engedi, itt létemig elkövetek mindent, az mint lehet. Ezzel maradok Excellentiádnak alázatos igaz szolgája Csajági János m. p. Szolnok 13. Octobris 1710. 888. Szolnok, 1710. október 14. este 5 óra. Csajági János parancsnok sietve értesíti Károlyi Sándort, hogy az őrségben lévő lovashadak úgy döntöttek, hogy nem várják be a német tábort, amely már Szentgyörgynél van. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. I. 1710 okt. Fase. 2. B. 17. [Címzés:] Méltóságos Generalis Marschallus Károllyi Sándor Uramnak (titulus dignitatis), Nekem méltóságos nagy Jó Uramnak ő Excellentiájának. Tisza Tarján, Csat, 1 Ónod ibi ubi. Cito Citius Citius Citius Citissime Citissime Citissime. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét.] [A címzés hátoldalán:] Sietve vigyék Körűi, 2 Kőteleki, ... 3 Poroszlai és Sarudi Bírák lovas posta által Méltóságos Generalis után. Méltóságoss Commanderozó fő Generalis, nekem Méltóságos Nagy Jó Uram. Ezen szempillantásban érkezik egy rab az német táborrul Szent Györgytül, 4 kit is Romeisen 5 küldött az rabok szabadulássában, látom [?] Szent Miklósi Uramat, adhortállya is ad gratum, minden készülettel az Tábor ott vagyon, nem Egernél. Már úgy látom, ide jő. lm szintén most izentek rám Nyúzó, Sőtér és Cseplész Uraimék, hogy ő kegyelmek itt az németet be nem várják, megtették az confusiót eléggé. Bizony oda lesz Szolnok, hiszem itt tsak kevés ember vagyon, bár inkáb ide se jöttek volna arra az végre. Az Istenért kérem Excellentiádat, ne hadgyon bennünket veszedelemben, mert engem kézben adnak bizony örökös rabságra az németnek, mint haragusznak penig reám, én tudom jól. Akartam azért Excellentiádat sietve tudóssíttani erről, méltóztassék minden jó dispositiot
