Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1710

900 telén való sok kívánságok vannak. Csak itt ben a' belső sáncban két házot kelletik actu építtetnem kőből, kőmívessekel, ácsokai meg kellet alkudnom, azokat deszkával parancsollya megfödetni, azokhoz mennyi vas és vasszegek kívántatnak, hol vegyem a' vasat, hol vegyem a deszkát. A külső sáncban katonáknak házokot, istállókat, csaikássoknak házot, azokhoz mennyi szökséges állapotok kívántatnak, ki ki meggondolhatja, azokon kívül mennyi más occurrentiákat kigondolnak, csak azt mongyák, fizessen a' Vármegye; a sok munkássokai, szekerekel mennyi vergődéssem legyen, azok tudgyák megmondani, a' kik láttyák. Ugy gondolom, némely Tekintetes Nemes Vármegye tagjai csak semminek vélik az itt való állapotot, de valóban érzi a szegénség s nyög is alatta, mivel itten látják, hogy a szegénségnek senki pártfogója nincsen, úgy bánnak vélek, a' mint akarják. Én nekem is mindeneket meg kell

1 cselekednem, mert veszedelemben vagyok, nem lévén senki, aki vagy írjon neki, vagy interponállya magát; a minap is minemű állapotban voltam, hogy a munkássok későn jöttek be, várván az iránt a Tekintetes Nemes Vármegye dispositioját, meg mondhatják, a' kik itt voltak, ha igazat akarnak szollani, azért, minthogy sem a' kőmivessek, sem ácsok, sem kovácsok ingyen nem akarnak dolgozni, a parancsolatoknak pedig meg kell lenni, mivel szegyenlenék itten, ha véghez nem vinnék amitt comittálnak, ahoz képest szükségképpen pénzt kell vennem be valahonnét, onnét. Vasat, deszkát tellyességel nem tudok hol venni, Isten úgy segéllyen, tegnap is a magam kocsijáról kelletet a vasat levernem magamnak. Ezen lamentatiokat megírtam Vice Ispány Uramnak eő Kegyelmén, sem nem bisztat eő Kegyelme, sem nem consulál, csak ezel miként mortificáltatom, avagy vexáltatott, hánszor kértem már magam mellé valakit segítségül, mind addig senki nem jött, hogy a' magam szolgalatjára kívánnám (netalántán némellyek azt gondollyák), absit, sed reverentiámra

2 eluntam már a' sokat, az sok szekatúráimat.

3 Én vévén a Kegyelmed levelét, mingyárt kiírtam, Tót Gyürkiek a' 40 öli fa helyett hoztak 40 darab fát, egy ölni hoszókat, megadta ma az árát a' Bíró, még többet nem hoztak. Én magam sem értem, micsodás, vagy műnek való legyen az a hasogatot száraz fa, a' mint Kegyelmed írja. Én, Isten láttya, eleget volnék utánna, de nem győzi a' szegénség hirtelen, némellyek még kenyérnek valót sem nyomtatták el a' gabonájukból, nem hogy vetettek volna, itt lévén pedig már az ideje. In reliquo maradok Kegyelmednek köteles szolgája Mágocsy Mihály m. p. Vác die 28. Septembris 1710. 1. E szó az eredetiben tollhibából hiányzik, értelemszerűen pótoltuk. 2. A papír foszlottsága és a tinta kifakulása következtében bizonytalan olvasató szó. 3. Ugyanazon okból itt három szó értelmezése bizonytalan.