Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban II. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1710

835 nevezetén, az kik az egri praesidiumhoz tartozandó battaliobul valók, ha azokat érti Nagyságod és nem az mezei battalioja bélieket (kik ide rendeltettek Méltóságos Fő Generalis Urunktul is), tehát azokat viszszabotsáttom, mihelyt Nagyságod méltóságos parancsolattyát veszem. Az Ingenier után három levelet is kültem, emberemet is kültem elejben, de még nem jött, érkezéssé előtt munkához kezdeni nem lehet, penig egyéb az mi aprólékos munka leszen, igen is már job rendben vétetvén, az mennire tudhatom, admaturáltatom. Egerben absolute talitskákot tsinálni tsak nem akarnak, az más Városokon tsinállyák, elküldök utánnok. De legnagyob szükségünk az hajdúra, Heves Vármegyében mindenütt széllyel az sok hajdúm, semmiben az Vármegye tisztei nem assistálnak sem tiszteimnek, sem penig unszolló leveleimre nem sokat adnak. Azért ha Nagyságod Méltóságának úgy teccik, innend valamely tiszteket kiválogatván, elküldöm fel collectálni, sőt az itt való munkát és dolgokat egyszer jó rendben vévén, nem sajnállom magam fáradságomat is, 2-3 napra felrugaszkodom Hort tájj ára, hogy mind Pest, mind Heves Vármegyében híremet meghalván, annál jobban oda gyűlhessenek, mert tsak edgy et fordullyak is ki magam az Vármegyében, mingyárt mind az hajdúk jobban győlnek, mind az tisztek serényebbek lesznek, s mind az helységek hamarab praestállyák hajdúikat, úgy is most Török András Uramnak, lábai sebessége miatt itt kelletvén lenni, meglehet azon 2-3 napokra az én diversiom. Ez penig, ha most hamarjában nem leszen, majd csak haszontalan leszen, máskínt penig soha bizony öszve nem vehetyük az sok széllyel levő hajdút. Én penig kin nem maradok, hanem úgy gondolom, vagy 20 hajdút kocsikra szedvén, úgy lódulnék arra fele s minden felül mingyárt mellém szaporodnék az hajdú, de ha tsak tiszteket küldök, látom, nem sok foganattya, pálinkázással is eltöltik az időt. Elvárom Nagyságod méltóságos parancsolattyát, maradván Nagyságod Méltóságának alázatos szolgája Csajági János m. p. Egerbül az mostani artigleriát én örömest siettetem vala, de későn készülnek látom, nem hiszem, ma is ide jöjjenek, bizony minap is akkor tsinálták az lafetáit, kerekeit, mikor már az hajdúság indult, félben volt, s várakoztak is utánna. 837. Szolnok, 1710. július 22. Török András Károlyi Sándornak. Reméli, hogy a lőszert megkapta. Ma egy hajó ismét elkészül, ha parancsolja, azt is megküldi. Eredeti. MOL P. 396. Károlyi es. lt. Ap 1. AcRa Ser. 1.1710 júl. Irregestrata.