Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1704

118 102. Szolnok, 1704. április 4. Ónadi Csiszár István, a szolnoki őrség parancsnoka Vay Ádám udvari kapitánynak. Megismétli kérését, illetve panaszát a végház őrségének ellátatlansága miatt. Bizonyos mennyiségű sót kérnének. A só felszállítását elvégezték. Eredeti. MOL G. 26. RSzL IV. 2. [Címzés:] Tekintetes Nemes és Nemzetes Vitézlő Vaj Ádám Uramnak, Méltóságos Fejedelem Felső Vadászy Rákóczy Ferenc Kegyelmes Urunk Fő Udvary Capitánnyának etc. nekem nagy jó Uramnak eö Kegyelmének alázatossan írám. Eger alá. [Vörös viaszba nyomott gyűrűspecsét.] [A kancellárián rávezetve:] Resoluta in Excelso Consilio die 8. Április 1704. in castris ad Agriam positis. Ayánlom mint nagy jó Uramnak, Kegyelmednek köteles szolgálatomat. Isten kívánta szerencsés jókkal áldgia meg Kegyelmedet. Bízván az Kegyelmed mindenkori hozam mutatandó affectiojához, kíntelenitedtem Kegyelmedet levelem által requirálnom. Nem kétlem, minapi instantiámról emlékezni méltóztatik Kegyelmed, melyet az Vígház sóbeli fogiatkozása iránt küldöttem vala Kegyelmes Urunkhoz, holot bizonnyal az Vitézleő rend s mind melletek levő Kegyelmes Urunk szolgái, úgy pattyantusi instantiáit elunom halgatni. Kérném azért Kegyelmedet alázatossan, mint nagy jó Uramot, méltóztatnék Kegyelmes Urunk élőt mellettünk instálni, hogy valamely sóbeli kegyelmit mutatná hozánk, mely [et], Isten éltetvín, mind Kegyelmes Urunknak s mind Kegyelmednek alázatossan megszolgálni igiekezünk. Az só fölszolgáltatásában is Kegyelmed parancsolattya szerint törekedtem, melynek fölvitele alkalmatosságával Gyula várábul kiszökvén nígy muskateros német Kegyelmes Urunk hűségire, fölküldöttem őköt, nem lévín itt való tartásokhoz módom, méltóztassék bepraesentálni eőköt Kegyelmed. Magamot pedig aiánlván Kegyelmed gratiájában, elvárom választyát. Maradok igaz köteles szolgáia • • Onady Csiszár István m. p. Praesidii Szolnok Die 4. Április 1704.