Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1663–1703

81 csalt és tréfált, kérkedvén azzal, hogy néki három kastéllja, és egyéb feles sok jószága vagyon, és előbbeni Istenben kimúlt feleségétűi hány gyermekei maradtak, igazán meg nem vallotta és mondotta, arravaló nézve mind ingó bingó, s mind ingatlan jószágombúi kirekesztem és semmit néki nem hagyok, elégedgyék az jó vőm maga felkérkedett jószágával és tekélletlen hamis kérkedésével, tanúlljonak mások is, mikint kellessék emberséges embert hamissággal és csalárdsággal megtréfálni, mert inkáb szeretem, hogy idegenre maradgyon minden jószágom, hogy sem ollyan csalárd embernek maradékjára, akár ezen leányomtúl valóra, akár annyival inkáb más aszonytúl valóra. Sőt az édes leányomat arra kérem, ha néki halomása történik is, ha szintén Bajaki Györgytűi valami gyermekei maradnának is, az mit véle attam is, nekik ne hadgya, hanem vagy testamentumban viszahadgya test s vér attyafiainak, a vagy Isten dücsősségére hadgya templomokra, mert ha így tudtam volna állapottját mind értékére, s mind sokszámú rósz istentelen gyermekeire nézve, mint már most kitanultam, nemhogy leányomat néki attam volna, de készeb voltam volna az torkát megmetceni, a vagy minden értékemnek fele részét reá költeni és az apácák közzé beadni, de Tisztelendő Pater Dominicanussok által csalta meg az édes lelkem jó leányomat. Légyen Isten akarattja, hogy ezel az nagy ostorával látogatta és sújtotta az Ur Isten szegény leányomat: az Fölséges Mindenható Ur Isten könyörülljön az édes leányomon, és cselekedgyen minden irgalmasságot vele, vagy vegye ki boldogul ez világbúi, a vagy szabadítsa meg az nyomorúságbúi és adgyon csendes, kedves boldog állapotot néki, hogy Isten dücsősségére elljen, az Boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentéi tisztességére, és lelkének üdvösségére. Mindazonáltal édes feleségem és édes fiaim, arra kérlek benneteket, hogy ha valamibűi megszorul az édes szegény leányom, tehetségtek szerint mégis segítsétek holtáig maga személtjét, hogy valamibűi szemlátomást nagy szüksége és fogyatkozása ne légyen. Sőt parancsolom, ha eözvedgyen találna maradni, és Bajákinak jószágábúl böcsülletessen el nem tudna élni az sok gyérnek miatt, magát házatokban fogadgyátok és holtig böcsülletessen, az mint értéktek engedi, eltarttsátok, s ha más valami böcsülletes ollyas derék emberhez találna férhez menni, maradott jószágombúi vagy készpénzül, vagy jószágul 1000 forintot tartozzatok szegénynek adni, melly, ha azon második férjétűi maradékja találna lenni, arra maradgyon, s ha nem találna pedig maradni, szálljon visza az én gyermekeimre, és ne az Bajákitúl való maradékjára. Az Sophi leányomnak hagyok Kokán egy egész házhelyes jobbágyot, kit örökössen bírok, az kettő közzül akármellyik jobbágyot és házhelyet válasza. Azonkiűűl hagyok neki 1000 német forintot, hat ezüstkanalat, egy ezüst aranyos alacson födeles poharat, egy aranyas ezüst kis csészét. Azonkiűűl az karmazin színű vörös duppla kamuka szoknyának való materiábul, és kék duppla kamuka materiábul csináltassanak két szoknyát az édes kedves leá-