Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1706

341 401. Ujbarsi tábor, 1706. szeptember 24. II. Rákóczi Ferenc fejedelem döntése Suppán István özvegye, Kun Klára kérvényére. Férje Pestről jött ki a fejedelem hűségére, sok javait hátrahagyva. Ezredet szerzett, majd zsámbéki kapitány lett, de a rácok ellen harcolva elesett. Javait a zsámbékiak prédálták föl, dömsödi gabonás vermeit Szűcs István hadnagy ásatta fel, pusztáit mások használják s bért nem hajlandók fizetni. A fejedelem utasítja Magocs Mihály fiskális prefektust és gróf Barkóczy Ferenc DunaTisza közi főkapitányt az ügy kivizsgálására és orvoslására. Eredeti. MOL G. 19. RSzL II. 2. f. [Címzés:] Az Nagy Méltósságú választott Erdélyi Fejedelem Felseő Vadászi Rákóczy Ferenc nagy Kegyelmes Urunkhoz eő Nagyságához alázatos instantiája belöll megírt Kun Klára árva Eözvegynek. Méltósságos Vezérleő Fejedelem, nékem Kegyelmes Uram. Kénszeréttetem alázatossan és keservessen Nagyságod Méltósságát megtalálnom, etcersmind jelentenem: Miképpen ennek előttö való üdőben, úgymint a' midőn Isten eö Szent Feölsége Nemzetünknek az mostani fegyverkezéshez, és az által régi szabadsága kereséséhez alkalmatosságot nyuytván; az én édes boldog emlékezetű Suppán István Uram Nagyságodhoz, úgy édes Nemzetihez való szeretetitül viseltetvén, Pestrül (sok szép jószága elhagyásával), Nagyságod hívségére kijüvén, és magának ezerét szerezvén (melyre sokat költött), Méltóságos Károlyi Sándor Generalis Uram eő Nagysága Sámbéki Commendánsá tette vala, de az német és az istentelen rác ellenség nagy erővel és sokasággal reá ütvén, nékem s neveletlen árváimnak holtig való szomorúságinkra ez világbul kitörlé, nékem is csak hayszálon maradván életem, akkor a' mi belső jószágom az ellenségtül megmaradóit is, magok az zámbékiak [!] feölpraedálták, az után várván vigasztalást, vagy káraim megtérését [sic!] Nagyságod híveitül s édes Nemzetemtül: Kecskeméti Szűcs János Hadnagy Uram katonáival Dömösdre

1 menvén, hit szerént kezdett végére mennyi az otvaló lakosoktul üdvözült szegény uram jószáginak, az többi közül egy Haydu Mihál nevű embert (aki gabonás vermeinket ássa vala), meghütöztetvén, három verem búzát, és annyi árpát megvallott; mely gabonát megírt Szűcs István Hadnagy Uram mind az hat verembül feölvétetvén, Kecskemétre elvitette. Nem külömben három kanca és egy metcetlen lovunkat is elvitette. Az után pedig az magyar hadak ugyan Dömsödnél elmenvén, egy verem árpánkat feölvették. Mely specificált káraim az falubéli hitves [sic!] emberek ez alázatos instantiámban accludált attestatiojokbul is világossan kitet-