Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1705

279 Eötvös Miklós, Fekete Ferenc és Szatthmári Sámuel, kik által folynak min­den dolgaim, másként jószágom szófogadatlansága miá egész gyámolat­lanságban lőtt volna feleségem is. Azért Kegyelmes Uram, továb való igaz tökélletes szolgálatomért benyújtandó alázatos instantiájokat alázatosan recomendálom Nagyságodnak, hozzájok mutatandó kegyelmességet alázato­san meg igyekezvén szolgálnom. Szécsényi gyűlés alkalmatosságával lőtt végezésekrül is most informál­tatom, melyben valóban megeset nekünk Tiszán innét valóknak, az midőn minden jobágyunkal fegyverben vagyunk, és azok mind liberáltattanak. Tótt Imperiumbeliek könyen szenvedhetik, mert az mi egynehány rósz hajdút állítottanak volt is, mind szélyeloszlot, sehol sem látom, magok penig csak ottan táboroznak, az hol ellenség nincsen, és jóllakhatnak, feleségekkel mulathattyák magokat, bizony nem tudom, Kegyelmes Uram, ha mind így lesz, miként szenvedhessük behúnt szemmel. Kivévén az Fejér hegyen 3 valókat, minden hadakért sem adnék egy jó ezerét. Én pedig csak Tiszán innét való foldrül ezer számra kiállítok 12.000, regiment számára 20 - id est húszat, ki most mind fen vagyon. Nézem Kegyelmes Uram, az sok tanácsurakat, egészlen sub specie Consiliaratus, hogy magokat az golyóbistul salválhassák, mind az nagyja, iff]a vonya ki magát, miért Radvánszki Uram nem hadakozik s mások. Pápai Uram, Kegyelmes Uram, szintén úgy fegyverre való s úgy többek, magok is, nem hiszem, ne szégyenlyék ezen dolgot, hiszen kegyelmes Uram, elég vén ember vagyon, legyen tanács az. Ezek had applicáltassanak haszonra, nem heverésre, ha mit az vén tanácsok elfelejtenek, mezőbül is elméjekre adhatt­juk. Kivált Pápai Uramot én bizony szánom oda, hanem alázatossan instálok Nagyságod előtt, ha meg nem bántom, s lehetséges, méltóztassék Nagy­ságod eő kegyelmét külső hasznos sab szolgálattjára alkalmaztatni, mind az én csekély szolgálatomért, mind az eő kegyelme eleitül fogva való Nagy­ságodhoz contestált igaz tökélletességéért, mert noha talám lehetnek ollyan szívek, kik Nagyságodnál az régi szolgái sziveit elszakasztani igyekeznek, de Kegyelmes Uram, Szent Pálként sem tűz, sem víz, sem hideg, sem meleg el nem választ Uram az te szeretetedtül minket, elhitetvén magunkal, hogy Nagyságod is consolálni kíványa és nem szomorítani, valakiket álhatatos tökéletességben talál. Nemes Szattmár Vármegyét Kegyelmes Uram, az portális hajdúk és zol­dosok iránt továb ajánlom Nagyságod kegyelmességébe magamai együtt, és Nagyságod kívánt válaszát elvárván, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Túri táboron die 5. Octobris 1705. P. S. Az német mégis Csongrádnál vagyon, mi környös körül, és az én rongyos ezerembeli tisztség soha még semmi gratiájával Nagyságodnak nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom