Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1705

233 küldgye Szendrőben, legyen ottan inkáb gvardián, mint Kecskeméten fráter. Ugy hiszem, Kegyelmes Urunk is uttánnam fog nyomakodni, Bottyánt penig mellesleg hagyom az Dunaparton alá fele, hogy jöjön velem az ellenségei. Kegyelmed valahol katonát, hajdút hal, mind maga mellé hajtsa, az Vármegyéket, Városokat szintén úgy. Ezzel maradok Kegyelmednek igaz szolgája, sógora Károlyi Sándor. Ex castris ad Musla positis, die 28. Augusti hóra 1 Ima meridiana 1705. 1. A levél papírja erősen korhadt, a kipontozott részeknél hiányzik. 2. Már nincs a levél mellett. 278. Karva, 1705. augusztus 29. reggel 6 órakor. Károlyi Sándor II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek: a német tábor Neszmély és Almás közt feküdt, ö egész éjjel ágyúztatta. Hajnalban a német tábor megindult Buda fele. Eredeti, végig sajátkezű írás. MOL G. 15. RSzL I. 1. Caps. B. Fasc. 22. [Címzés:] Méltóságos Fejedelem Felső Vadászi Rákóczi Ferenc Nagy Jó Kegyelmes Uramnak eö Nagyságának alázatossan írám. Nytra. [Gyűrűspecsét.] [A címzés mellett:] Nagyságod kegyelmes engedelmébül és merészlettem alázatossan fölszakasztanom. Gróf Eszterház Antal. Méltóságos Fejedelem, Nekem nagy Jó Kegyelmes Uram. Már Nagyságodnak semmi kétsége ne legyen benne, mert az egész tábor, mind lovas, gyalog és egész szekerei Nyesmijen

1 alól is egész Almástul fogva feküt, az éjei eleget áldgyuzók - mégis töb boszút tövek rajta, mint az gyuláin,

2 mert minden tüzeit el kéntelenítette oltani, mind addig lövöldöztük, eö eggyet sem lőtt, hihető, még az hajói le nem érkeztének volt, az mint hogy három sajkánál töb még le nem jött volt, mivel semmi jó készületi nincs, az ádgyúnak vontatója is csak ökör. Elejben alá Karvához jöttünk, megprobállyuk itt is, legaláb boszontyuk, ha egyebet nem tehetünk. Eö is hajnal uttán mindgyárt indult, ha csak valamerre nem csap, harmadnap múlva Budán leszen. Ottan penig nem mulathat, hanem vagy az pesti mezőre szál, vagy az Duna mellet megyén alá. Mostan valóban féltem az hatvani, gyöngyösi magazinumokat, bár egy órában Egerben, Szolnokban tehetném. Én már Kegyelmes Uram, csak megindulnék előre alá fele, de Nagyságod kegyelmes válaszát venném praemittált leveleimre, mivel még egyet sem vettem. Ezzel kegyelmes gratiajában ajánlván magamot,