Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1704

138 134. Foktő, 1704. október 18. Foktő, Uszod, Fájsz és az egész Sárköz jobbágysága II Rákóczi Ferenc fejedelemnek Panaszt tesznek és orvoslást kérnek Balogh Ádám Dunántúlról átjött hadai ellen, amelyek a körzet lakosainak rendkívül nagy károkat okoznak: rabolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak. Eredeti. MOL Kamarai lt. E 213. Városi és községi pecséttel ellátott iratok. 7. doboz. Pest vm. [Címzés:] Serenissimo Principi ac Domino Domino Francisco Rákóczi de Felső Vadász, Principi Regni Hungáriáé Haereditario Domino in Tokay, Regécz, Lednicze, Eczed ette, nec non Inclyti Comitatus Sáros etc. Supremo et Perpetuo Comiti etc. Domino Domino Nobis Clementissimo. Semnicy. [Papírba nyomott kis méretű pecsét, feliratát nem tudtam elolvasni.] Méltóságos Feidelem, nékünk Kegyelmes Nagy Jó Urunk. Mi Foktővy, Uszody, Fajszy és egész Saárkőzy Kalocsai Várhoz tartozó szegény megromlott Jobbágyság folyamodtunk alázatossan Nagyságod Kegyelmes Gratiajához illyen siralmas dologban. Nemzetes Balog Ádám Uram Dunántúl való Sexardi Kapitány, Mohácsy és Sexárdi Lakosokkal által jővén erre az Félre, mint futót nép megszállottak Puszta Hellyeinkre. Kik nem tekintvén azt, menyi veszedelmes Romlásokban és siralmas Károkban sok rendben estünk, hanem inkáb az mi kevés jószágunk az Ellenségtűi megtartót volt az Isten [sic!], azt most azon által futót Nép őli, vágja, praedállya, ugy Lábas Marhánk tőlők meg nem maradhat, sőt ha szollunk, veréssel, rongálással fenyegetnek. Gabonánk sem Kasban, sem Veremben meg nem marad, hasonlóképpen szénánkat kímiletlenül éyel nappal horgyák, ha szollunk, öléssel fenyegetnek, sokszor puska véget is adnak. Méltóságos Érsek Urunk eő Nagysága

1 mostani Gondviselője sem oltalmazhat, annyira elmerültek az Tolvayságban és gonoszságban, mivel hogy Tisztek is fenyítékben nem tartyák, sőtt szabadgyában erisztették Alattok valójokat, magok között egy Levay

2 nevű Commissariust rendeltek, az ki rutt kegyetlen módon veri, rongálly bennünket, ugy hogy meg nem lakhattyuk ezt az Földet, hanem el kel buidosnunk, az mint hogy most is sokan közülünk az Erdőkön széllé biukálnak, megéget Falu Hellyekre kimenni és megszállani nem mernek. Erre nézve mint Kegyelmes Urunkhoz Nagyságodhoz alázatossan folyamodunk, méltóztassék Nagyságod sok rendbéli veszedelmünket Kegyeimessen megtekinteni és mostani rajtunk lévő Dúló, fosztó Népet rólunk Kegyes Gratiajabul amoveálni, hogy az sok szegény annyival is inkább Nagyságod szárnya s oltalma alat megmaradván, Régi elpusztult Helyekre viszaszállhasson és lakhasson. Melly Nagyságod ebbéli kegyes Gratiáját és hozánk való Istenes indulattyát alázatos buzgó imád-