Bánkúti Imre: Pest–Pilis–Solt vármegye a Rákóczi korban I. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 2. (Budapest, 1997)

1704

133 127. Hely és dátum nélkül, valószínűleg 1704 ősze. Hellepront János javaslata a rácok megnyerésének módjáról. Eredeti: MOL G. 16. RSzL I. 2. d. No. 395. Végig sajátkezű írással. Projectum az rác nemzetcség iránt. 1. Primum et ante omnia kívántatnék, hogy azokért az rácokért, a' kik Szeged alat rabságban voltak, és most Zolnokban hagyatattak, küldetessék el és hozatassanak ide, mellyek szabadullyanak meg úgy, hogy velem egyűt mehessenek, és azok által correspondeálhassak nemzetcségeikel.

1 2. Elérkezvén, az rác diák által kell íratattni rác characterel az ráccságnak, és hasonlóképpen a bunyevácoknak és sokacoknak, Kegyelmes Urunk petcséttye és subscriptioja alat. 3. Az levélben kell eszekben jutattni nékik, micsodás privilégiumokkal gaudeáltak az régi magyar királyok ideikben, mellyeket hogy megnyerhessük, [!] most mutassa meg Isten eő Szent Fölsége maga kegyelmességét etc. Azonkívül az eő Szent Patriarchajok és az egész nemzetcségek az sok császár ígíretteivel miképpen megcsalatkoztak, azt exagerálni. Amikor az szentcséges Patriarcha kigyüt volna Török Országbul sok ezer ráccal, az német császár szentül adatott privilégiumokkal megcsalta, sok ezer forintokat penig költvén solicitatiojában. Azon 3000 forint deputatumot, mellyet annuatim ígírtek az Patriarchanak, abbul némely esztendőben nagy költcsége és solicitatioja által valamit, némely esztendőben penig semmit sem nyerhetett. Amely szekcsői jószágot is adtak néki, úgy hogy eörökössen bírja, felbiztattván töb mind 20.000 forintig költött épűlésire, azomban mégis elvették tőle és más jószágot sem adtak helette, hanem csak az sok biztatással tartották, úgy az egész rác nemzetcséget is, az sok kigondolt practica hazugságokkal, úgy hogy valamiket ígírtek nekik, ezen óráig is mind hazugság a vége, sok derék kapitány és katona embereket (a' kik iffiuságoktul fogvást fegyverben nevelkedtek), az császárnak német segítcsége nélkül csaknem az egész Száva-Dráva közt, úgy is az Kis Vallachiát megnyerték, mégis sine ullo respectu jobbágyságra kínszerítették, és más privatus német uraknak (mind salva venia a marhát), eladták eőket, és nagy portio, adó, forspont és robota alá sullyos executioval hajtatattak, úgy annyira, hogy már a papjaiknak és kalugyereiknek nemhogy becsülettyeik lett volna, de sokszor rabságra vetettének és botokkal megveretettenek a' németektűi, nem gondolván azt, hogyha valamit vétkeznének, hogy Patriarchán kívül senkinek sem volna szabad az ollyanokat megbüntettni, de még az dézmát megvették rajtok, az szegénységen penig az dupla dézmát húzták. Az sok commissiokon hány ezerni ezer forintokat költöttek, és azok