Szakály Ferenc: Pest–Pilis–Solt megye XVI–XVII. századi dica– és dézsmajegyzékei - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 1. (Budapest, 1995)

Bevezetés

14 3) A szövegben előforduló „florenus, floreni, florenum, florenos, floreno, florenis" (= forint, [kettőtől] forintok, forintot, forintokat, forinttal, forintokkal [értsd: pl. tartozik]) és a „denarius, denarii, denarium, denarios, denario, denariis" (=dénár, [kettőtől] dénárok, dénárt, dénárokat, dénárral, dénárokkal [értsd: tartozik]) szavakat minden esetben — folyó szövegben is — rövidítve (=„fl"., „den."), a többi szót teljes alakban adjuk. Részben hasonlóképp jártunk el a 17. század második felében egyre nagyobb mennyiségben forgalomba került garas esetében is. Teljesen csak az esetben írtuk ki, ha az összeírás készítője azt kívánta jelezni, hogy az illető összeg befizetése garasban történt. Más esetben „gr."-vei rövidítettük, ami mögött a „grossi, grossos" (=garasok, garasokat) alak rejtezik. 4) A bal és jobb margón olvasható betoldásokat, szögletes zárójelben jeleztük. Hasonlóképp az eredeti szövegen végrehajtott egykorú módosításokat is. Amennyiben az eredetileg ott szereplő szó (mondat) utólag kihúzásra került, magát a szót (mondatot) is szögletes zárójelbe tesszük. 5) Ugyancsak szögletes zárójellel s benne három ponttal jelöltük azt is, ha a közölt forrásból nagyobb egységeket kihagytunk. Ez mindannyiszor bekövetkezik, ahányszor a dika- vagy árendajegyzék más megyékre is kiterjeszkedik. Kivált az utóbbiak teljes terjedelmű közlése bizonyult megoldhatatlannak, hiszen — lévén, hogy minden árendajegyzék jóval nagyobb egységet ölel fel Pest-Pilis-Solt megye megfelelő részeinél — ez mintegy kétharmadával növelte volna meg a kötet terjedelmét. 6) Ritkábban ugyan, de felhasználtuk a szögletes zárójelet összevonások jelzésére is. Nevezetesen: azon esetekben, amikor az adott évről két (vagy több) árendajegyzékünk is fennmaradt, s a kettő adatai némileg eltérnek egymástól. Alapul a teljesebbnek és pontosabbnak tűnőt vettük, s a többiben található eltéréseket adtuk szögletes zárójelben. Erre a megoldásra azonban a jegyzetben mindig külön utalunk. 7) A forrás belső tagolódására nem tértünk ki; kivételt csupán a „Latus portae X (fl. X)" végződésű oldalakkal tettünk — amelyeknél //-jellel jeleztük az oldalvéget. Ezeket a „Latusokat" — bár többnyire feleslegesek — azért nem hagyhattuk el, mert segítségükkel ellenőrizhetjük saját számolvasataínkat is. (Nem jelöltük viszont azokat abban az esetben, ha az adott helyen ugyanazon forrás két változatát összevonva közöltük, hiszen a lapalji összegezések szükségképp eltérnek egymástól.) Mivel e kiadvány elsősorban az egykori Pest-Pilis-Solt megye helytörténeti kutatóinak figyelmére számít, felmerült, hogy a szövegeket esetleg magyar fordításban kellene közölni. A fordítás azonban rendkívül sok hibalehetőséget rejt magában, ezért az eredeti nyelven való közlés mellett döntöttünk. Úgy véljük, hogy a közölt jegyzékek nyelvezete olyan egyszerű, hogy szövegük felületes latin nyelvtudással is, szótárral pedig különösképpen könnyen megfejthető. Elsősorban a latinban járatlanok eligazítását szolgálják azok a kivonatok is, amelyeket a források tartalmáról azok előtt közlünk.