Erzsébet Tudományegyetem Tanácsülési Jegyzőkönyvei, 1922-1923
1923-07-09 / 1922/23. tanév negyedik rendkívüli ülése
1G3 A két száműzött egyetem szomorú sorsa még frissében áll intő mementóként előttünk* Pótolhatatlan kulturális értékeink esetleges megmenthetését már hiába rekriminálnők. De ma, mikor még nem késő: szembe leéli néznünk egy újabb hasonló csapás lehetőségével. Hazánk egén még állandóan ott fenyeget a jóvátétel viharfelhője. Nem fog-e ebből egy újabb pusztító orkán hazánk eddigi vetésén vagy annak egy részén végig szántani, úgy gondoljuk, alig volna valaki a megmondhatója. Nem térünk át a politika terére, mikor sajnosán kell megállapítanánk, hogy az utódállamok ellenséges érzülete velünk szemben minden loyális és Jószomszédi magatartásunk ellenére nincs csökkenőben. Ez az ellenséges érzület különösen élesen nyilvánult meg legutóbb a SHS. állam részéről (1. Nincsios szerb külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatát, a szerb szkuptsi— nában). Nyilt titok az is, hogy a magyar jóvátételi kérdés kis entente recipe szerinti elintézése Magyarország, vagy annak egy részének megszállásában van immár régen megállapítva. Ma, mikor a külpolitika irányítása különös nagyhatalmi érdekek és sajátos erőviszonyok eredőjet ezen veszedelem elhárultnak, úgy gondoljuk alig mondható. Kiindulva ezen lehetőségből, kérdezzük, indokolt-e egyetemünk leköltöz— tetését már az ősszel megvalósítani? Nem a
