Pécsi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi kara - ülések, 1949-1950
1950. augusztus 21., 1949/50. tanévi kilencedik rendkívüli ülése - Jelenlévők felsorolása. - Távollévők felsorolása. - 1. Dr. Kauser Lipót ny. r. tanár dékánná választása az 1950/51. tanévre. - 2. Kovács József kari gépírónőnek a Személyzeti Osztályra való áthelyezésének bejelentése. - 3. Javaslat az 1950/51. tanévre megválasztandó rektor az Orvostudományi Kar tagjai közül kerüljön ki.
rmnm JEGYZŐKÖNYV a pécsi Tudományegyetem Jog- és XözigazgatástudományiJKarán szervezett Tanulmányi Bizottság 1950« május 9-®n tartott X« üléséről. Jelen* vannak ! Rudolf Lóránt dékán elnökletével; Kauser Lipót ny.r. tanár, Hegedűs István, Borsi Emil és Szemerédi Szilárd MEFESZ tagok, a bizottság tagjai. Igazoltan távol: dr. Kocsis Mihály tanszéki jogú előadó. A jegyzőkönyvet szemerédi Szilárd Írja. Az elnök az ülést megnyitja. Egyetlen tárgysorozati pontként a lecke- látogatások alóli felmentések iránt benyújtott kérelmek elbírálása szerepel. Hegedűs István javaslatára,mielőtt még az egyes kérvények tárgyalására kerülne sor,a Tanulmányi- Bizottság egyhangúlag állásfoglalást tesz a Tanulmányi Osztály felé, mégpedig: A dékán referálja Hoós Elvira II. éves joghallgató kérését, melyben felmentését kéri az órák látogatása alól« A Tanulmányi Bizottság megállapítja, hogy Hoós Elvira kérését késve adta be, azonban tanulmányi eredményeire való méltánylásd érdemlő okokra tekintettel a kérelme visszautasításától el- tekint. A kérés megvizsgálását a Tanulmányi Osztály hatáskörébe utalja. Márki Imre II. éves joghallgató kérése. . » A Tanulmányi Bizottság megállapítja, hogy Márki Imre kérelmét késve adta. be, ennélfogva kérését visszautasítja. Megjegyzi a Bizottság, hogy a kérelem érdemben volna tárgyalható, akkor sem volna módjában annak helytadni: mert semmiféle olyan okot nem lát fennforogni, amely az óralátogatások elengedését indokolná, t.i. kérelmező hallgató existenciális körülményei is jók. Remiinger László III« éves joghallgató kérvénye. A Tanulmányi Bizottság Remiinger Lászlónál sem lát fennforogni olyan körülményt,