Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1960-1961

1961. április 21., tanácsülés - Napirend előtt: - Napirend: - Korcsmáros Iván köszöntése 25. pedagógusi jubileuma alkalmából. - A Pécsi Pedagógiai Főiskola és a Lipcsei Pedagógiai Intézet közötti egyezmény alapján létrehozott munkaterv ismertetése. - Meghívás a főiskolai hangversenyre. - Felhívás május 1. méltó megünneplésére. Az államvizsga-elnökök jóváhagyásának bejelentése. Felhívás a vizsgaidőszak jó előkészítésére.

tatja, nem teszi jobb pedagógussá az illetet* szsbadnevelés a pedagógust passzivitásra kárhoztatja és csuk a "mert ií& elő" szerepét tölteti be vele. Esetleg "ihletett művészinek tartja, aki ez avatatlanokkal ellentétben néha szerencsésen beavatkozhat a gyermekek életébe* ki a nevelőben lobogó hivatnsszeretetet keresünk és igyekszünk kiül ki- tani, wZt tartjuk igazi nevelőnek, aki nem szürkül el. Lényegesnek tartjuk a megszerzett felkészültséget, mert felfogásunk szerint e megismert törvényszerűségek alapján képes tudatoson és tervszeren végezni a nevelőmunkát, hiszen ő szerintünk e nevelési folyamat Írón itóls. vezetője* Lzzel kapcsolatb n megemlitem azt a tapasztala tómat, melyet s gyakorlóban egj-két jelölt tanitasakor szereztem, s amelyre magam is, a gyakorlóiskola igazgatója is felhivto e nevelők figyelmét* Hospitáláskor ezt láttuk, hogy a tanítójelölt az órán nem foglalkozott eléggé alaposan szókkal a nevelési lehetőségekkel, amelyek az anyagban edve volttk , s amelyekfegyúttal előre megadott megfigyelési szempontként is szerepeltek. Kiderült, hogy a vezetőtanár csupán közölte a jelölttel, hogy ilyen meg ilyen nevelési feladatokat oldjon meg, de amikor azt tervezetében nem valósított« meg /talán azért, mert nem tudta aprópénzre váltani a kapott utasítást/, okkor nem vezette rá az ifjú pedagógusjelöltet a megoldás mddjara, hanem passzív szemlélőként várta, hogyan fogja mégis ez ór«n magán a jelölt megoldani a feladatot.Persze ott sem történt más, mint ami a jóváhagyott tervezetben* Ilyen "szemlélődő” magatartást láthatunk olyankor is, amikor valamelyik hallgató helytelen dolgot cselekszik, vggy mond, s a tanár cskk moiolyog, de nem reflektál az ügyre. A konzervatív nevelő ilyen esetben beavatkozik, de azonnal fegyelmi ügyel csinál az esetből, a szocialista pedagógus pedig megbeszéli a problémákat, feltárja a körülméhyeket, indokokat, s ezek után oldja meg a szükségnek megfelelő módszerrel e kérdést.

Fontos pedagógiai probléma see, hogy kinek tekintjük a növendéket. A konzervatív pedaógia szerint az ember eredendően rocsz. tehát minden gyermek is roae, s mint ilyen, t nevelésnek a tárgy a. azaz minden nevelői ráhatásnak őt kell javítani, változtatni, minden nevelői h .tás mástól indul ki, és ő a célja ezeknek, a rossz gyermek természetesen szembeszáll a jó nevelési hatásokkal, nem akar ezeknek engedelmeskedni, éppen ezért ellenségként kell kezelni. A konzervatív felfo- gásuak igen gyakran siránkoznak ilyesféleképpen: "jaj ez a mai fiatíl- ság! Milyen szemtelenek, tiszteletnek, kritizalók, felelőtlenekI Hova jut a társadalom,ha a mai felnőttek kidől-nekl?" Ez nézet a gyermeket kicsinyített felnőttnek látja, tehát csak mennyiségi különbséget hajlandó tudomásul venni, minőségit nem. A liberális koncepció szerint minden gyermek eredendően és kizárólag csak jó, tehat ő maga kéjes helyesen nevelni saját m gát, mint a nevelés al jave. Különben is a gyermek igazi lényegében autonom-leny. öntörvényű egyéniség, aki független a felnőttek- törvényeitől, befolyásoláaátói• A szocialista pedagógia ezt a két, egymással szembenálló végzetet egyesíti akkor, amikor optimista módon a gyermeket jónak, jóra vezethetőnek tartja, ugyanakkor azonban józanul s helytelen, rossz magatartást sem tagadja le. Lzért kell szerinte s jó f elhasznalásával, megerősit :sével győzni le a rosszat. Ebb/ől kifolyólag tartja a növendéket a nevelés alanyának is /önnevelés/ és J&E" sl\ának is^íteáható nevelés/ egyszerre, teiu x szövetségesnek, egy kicsit műnk? társnak is a ne ve lomunkéban.

Itt kell néhány szóban ez ált. lános megállgátasok után közelebbről megnézni a mi halig« tóinknak, sz ifjaknsk, életkori sajátosságait, mert ezek jellemzőek rajiak minőségileg, ezekben különböznek a felnőttektől. Sajnos az eddigi vizsgalatok éppen ennél a korosztálynál nem elég részletesek, mert nevelés alanyéval vagy tárgyával fi tudományos vizsgálat főleg a serdülőkorig bezárólag törődött, az ifjú mar nagyon kívül esett szemhatárán. z ifjú életében fokozatosan megszilárdulnak az előbbi serdülőkori bizonytalanságok, kiegyensúlyozott, bb lesz. Érdeklődése is kezd egyre h; térozottabb irányt mutatni, érzelmei komolysb-