Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1958-1959

1958. november 29., tanácsülés - Napirend: - 1. Az új vizsgaszabályzat megvitatása. A félévi vizsgákkal kapcsolatos időszerű kérdések. - 2. A közösségi nevelés. - 3. Bejelentések. - 3/a. Személyi változások a főiskolai kollégiumok vezetésében. - 3/b. Temesi Mihály köszöntése 25 éves pedagógusi működése, valamint Rónay Béla köszöntése az egyetemi doktori cím megszerzése miatt. Rizner Dezső KISZ-titkári kinevezésének bejelentése. - 3/c. December 6-ra rendkívüli tanácsülés bejelentése, melynek témája a Pedagógiai Tudományos Intézet hároméves munkatervébe való bekapcsolódás lehetőségei. - 3/d. A legutóbbi tanácsülés óta megjelent fontosabb rendeletek. - 3/e. Más egyetemekről kibukott hallgatók felvételi kérvényeinek ismertetése. - 3/f. A külföldi könyvek beszerzésére rendelkezésre álló devizakeret felosztása. - 3/g. Az oktatók ideológiai továbbképzése következő időpontjának bejelentése.

6tál képvisel«; közösségi célkitűzéseket.Ebben a szakaszban éles elvi titák szoktak támadni s pedagógus és az aktivisták kisebb csoportba, meg a csoport többsége között. Szén viták során a többségből lgssan-laasan egyesek megváltoztatják előző helytelen, a helyes követelményekkel szembeni elutasító magatartásukat és a megbízható mag lassan-lassan létszámban is, befolyás szempontjából is növekszik.Az aktíva csoport erősítésében döntő az aktivisták meggyőződéses és példamutató magatartása, tőlük ugyanis s pedagógus elvi alapon mindazoknak a követelményeknek a teljesítését szigorúbban megköveteli,amelyeket az egész csoporttal szemben támasztott.Ekkor már néhány tag az egyéni érdek es a közösségi követelmény dialektikájának a megoldásában eljut arra a magaslatra, hogy e közösség érdekét sajátjának ismeri el és igy tulajdonképpen teljesen összeolvad Ocözösségi és egyéni törekvés. A harmadik^ a lef^e-jlett-ebb fokra..akkor jut fel s

k

özösség, s tulajdonképpen akkor válik igazan közösséggé, amikor a cso_ port döntő többségé a saját egyéni érdekei fölé tud,ja helyezni mindennapi gyakorié tóiban, a közösségi követelményeket, amikor tehát már a csoportban nagyobb zökkenők nélkül folyik az élet, a munka. Ekkor már a közvélemény olyan erős,hogy megváltoztató hatással van a közösségbe újonnan bekerülő tagokra is. Tulajdonképpen ekkorra oldotta meg a pedagógus a cső- • portnak közösséggé nevelését,mert normális körülmények között erről a rokról visszaesés, visszafejlődés nem történik. Ezen a fokon térül meg a pedagógusnak az a sok befektetett munkája és energiaja,amelyet a két előző szakaszban végzett.

A közösség nevelésében e fokozatos kialakulást segíti az,hogy a pedagógus a csoport elé különböző távlatokat, perspektívákat álíit.

Ezt ai eljárást nevezzük a távlaboti: rendszere, vagy 9 perspektivikiifiLVO- nalak rendszere névvel. Ez abban áll?hog;v a tagok elé egészen rövid lejáratú, könnyen elérhető, önömt-edrje&fruvlatot tűzünk,ahogy ríekarenko mondja, biztosítjuk a holiiap örömét. Ezek mellett a rövid-lejáratú perspektívák mellett közepes távlatokat is kitűzünk,amelyek már egy félév,vagy e^y egész év mSászeéégébe vézetnek.Bzeknck az elérésére hosszabb,kitartóbb erőfeszítéseket kell tenni?viszont megvalósitésuk is jóval nagyobb örömmel és megelégedéssel tölti el résztvevőket* Harmadik fajtának egészen távoli ^»erspektivókét is ki kell tűzni, amelyek bobb év,esetleg több évtized távlatába vezetik a tagokat.Ilyen pl. a hivatásra való lelkiismeretes felkészülés,stb.A távlatok rendszerét úgy kell kialaki tani,hogy a tagokban meglévő törekvésekből kell kiindulni, és ezeket felhasználva mindig aj,egyre értékesebb törekvéseket kell kialakítani bennük,amelyek már nem - csak saját egyéni törekvéseik lesznek, hanem lassan x± lassan mind több,- és több társuké,majd az egész közösséggé.Ezeket a feladatokat a pedagógusnak kell megszervezni,életre kelteni,elérhető közelségbe hozni,így lehet kialakítani a tagokban az örömöknek a rangsorát,igy lehet egyre inkább erkölcsi magaslatra emelni ezeket.

Fontos a közösség fejlődésében a párhuzamos, vagy közvetett ráciatá; törvénye is. Ez a törvény azt a tapasztalatot rögzíti,hogyaz egyénre legerősebben a közösségen keresztül tudunk hatni. Az a köz vélemény, közhangulat, légkör, amely kialakul a közösségben,jellege szerint pozitív, vagy negativ, hatást gyakorol a tagokra.A pedagógusnak ezért kell arra fcoreked- niojhogy pozitív tartalmú közvélemény alakuljon ki a közösségben,hogy nevelő munkáját segítse, és ne gátolja.így érthető meg «Vakarenkoaak az a kijelentése»hogy a közösséget kell nevelni és nea az egyénekkel kell bajlódni é3 hadakozni.

Üagyon lényeges az is,hogy a közösségben az egyéni bánásmód elvét alkalmazzuk. Ez nem jelenti azt,hogy megrekedjünk az egyes emberekkel való veszodósnél,de a közösségi nevelés nem is jelenti azt,hogy igyekezzünk minden tagot egyformára nyírni. Itt csak utalok Hévéi elvtársnak e Társadalmi Szemlében Madáchi Ember tragédiájával kapcsolatos cikkére, a falanszter jelenettel kapcsolatban. Sok pedagógus meg szokott ijedni attól,hogy e személyiségek változatosak,bonyolultak a közösségben,pedig ezt a sok-