Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1958-1959

1958. szeptember 30., kari ülés - Napirend: - Napirend után: - 2. A Főiskolai Tanács rövid megbeszélése. - 1. Személyi változások bejelentése. - 2. Beszámoló a szeptember 24-i rektori értekezletről.

ismeretanyaggal terheljék, érzelmeik, akaratuk, jellemük formálásához pedig egyáltalán ne legyen lehetőségük. El kell érnünk.hogy a munkásmozgalom története hatékony politikai es eszmei nevelő erő legyen. Ennek módozatait gyakorlatilag'is kitervelendő és kipróbálandó vállaltam magam is, hogy tanitok a gyak.iskola VIII«osztá]yá- van s kollektívát alkotva több tanárral,végül eredményt Ígérő javaslatot tudjunk tenni.

Szeretnék néhány szóval hozzájárulni a referátumnak ahhoz a részéhez is, amely a proletár internacionalizmus és a szoc.hazafi- ság, ezen belül a Szovjetunió és a többi népi dem.ország, köztük hazánk egymáshoz való viszonyának kérdésével foglalkozott. Tudjuk, hogy a burzsoá nacionalizmus az ellenforradalom idején is, előtte és utána is, ezt a kérdést tudta* laginkább felhasználni a kedélyek felizgatására és a fejek megzavarására. Nemzeti függetlenség s ugyanakkor a szocialista világtáborhoz való tartozás sokak - igy hallgatóink közt is többnek - a fejében úgy szerepelnek, mint egymással össze nem férő jelenségek. En ezzel kapcsolatban rá szoktam mutatni arra, hogy a kapitalista világgazdaság kialakulása a nemzetek egymáshoz való viszonyának alakulásában a korábbihoz képest lényeges változást hozott. A gazdasági élet világösszefüggései lehetetlenné tették az olyanféle népi vagy nemzeti elzárkózást, ami a feudalizmus virágkorában, a termelőerők akkori szintjén, szükségszerűen fennállott. Helyébe a bonyolult gazdasági kapcsolatok rendszere lépett, azzal a meglehetősen általános jellemzőkkel, hogy a gazdaságilag legfejlettebb nemzetek gazdaságilag maguk alá rendelték azokat az országokat is, amelyek a látszat szerint politikai önállóságukat megtartották. A gyarmatokról e vonatkozásban most nem szólok, csak azt akarom kiemelni, hogy ezeknek az országoknak persze politikai függetlanségük sem volt, de burzsoázia, az erősebb burzsoázia, ezt a tényt éppen úgy igyekezett - s nem is kis sikerrel - elleplezni, mint sajat államának osztályjellegét• Számtalan tényt tudnék erre felsorolni, ha időm lenne rá. Ennek hiányában végeredményként azt szeretném leszögezni, hogy kapitalista viszonyok közt a kis, vagy a gazdaságilag fejletlen országok u.n. nemzeti függetlensége nem egyéb arra hivatott szólamnál, hogy a tényleges függőséget eltakarja. Nincs u.i. igazibb függés, mint a gazdasági, mert ezzel a függő nép minden lépését determinálni lehet, és determinálták is.

A politika magas iskolájában jártas burzsoázia vezérképvisele te,az angolszász burzsoázia, élen az USA-val, a szocialista országok közti viszonyt szereti úgy beállítani, mint amely mellett az egyes nemzetek függetlensége elvész, és főként a Szovjetuniót szeretik úgy beállítani, mint más népek függetlenségének elrablóját* Ezzel kapcsolatban két dologra szoktam hallgatóim figyelmét ráirányítani. Az egyik az, hogy a szocialista tabor harci szövetség. s minden ilyen szövetség megköveteli, hogy harci kérdésekben egy- ségesen lépjen fel a szövetség minden tqgja. Ha valaki ezt úgy fogja fel, hogy ez a nemzeti függetlenség, a szabad nemzeti állasfoglalás hiánya, akkor csak arról tesz tanúságot, hogy nem érti sem a mai világhelyzet lényegét, sem a harci szövetségét. A másik viszont az, hogy a szocialista tábor azon túl, hogy harci szövetség, a népek közti barátságnak, együttműködésnek és ««*■*■*■ gEnlidari- tasnak is olyan u.i formája, amilyent egy kapitalista fe.i el sem tud képzelni, hiszen ezt a fejet minden vonatkozásban a farkastörvény uralja. A történelem még nem produkált ályan hóditót, aki a meghóditatLftót arra ösztönzi es segíti, hogy erősítse magát gazdaságilag, fejlessze termelőerőit, legyen erős és jómódú, é ugyanakkor erősítse magát lelkileg is, ápolja nemzeti hagyományait, fejlessze kultúráját, művelje polgárait. A hódítók ennek éppen ellen