Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1958-1959

1958. szeptember 30., kari ülés - Napirend: - Napirend után: - 2. A Főiskolai Tanács rövid megbeszélése. - 1. Személyi változások bejelentése. - 2. Beszámoló a szeptember 24-i rektori értekezletről.

Még egy tartalmi probléma: az ált.iskolában a helyes hazafiság kialakításának egyik leghatásosabb eszköze az ifjúsági irodalom kellő népszerűsítése, olvastatása, megvitatása. Hiszen az ifjúsági irodalom a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelő módon eszményeket ad a történelem nagy hőseit, példaképéit népszerűsíti.

Igen ám, de hallgatóink minderről a főiskolán nem hallanak semmit, az ifj.irodalomról szó sem esik, ez nem szerepel a tananyagban. így kikerülnek a főiskolából úgy, hogy sokat tudnak pd. Homerosról, Danteról, stb., de egyáltalában semmit arról az irodaomról, amelyet elsősorban fel kellene használniok munkájuk során, ügy gondolom, a hazafias nevelés jobb megvalósitása céljából az ifjúsági irodalomról szóló előadásokat sürgősen vissza kellene állitani a főiskolák tárgyi anyagába.

Ami már most a "hogyan?" kérdését illeti, erről nagyon sokat kellene beszélni, de úgy g ndolom, az elsősorban tanszéki probléma. Mégis'megemlítem, hogy az iskolák a közelmúltban sokszor hitelüket vesztettek, mert nem taglalták helyesen az anyagot. Hálunk is volt egy időszak, amikor dialektikátlan kritikával elmarasztaltuk Berzsenyit, Vörösmartyt, Arany Jánost, mert nem voltak forradalmi demokraták. Tehát nem vették figyelembe korukat, körülményeiket* Aztán jött egy időszak, amikor részletesen elemezgettük ezeket a körülményeket, de az iró magatartásáról, a műről nem vontuk le az eszmei következtetéseket. Azzal az ál-objektivizmussal szemben viszont egy időszakban a túlzó és a mesterkélt aktualizálások hibájába estünk. Természetes hogy a kellő nevelőhatást igy nem értük el.

Mindebből ma már levontuk a következtetést, ^zen túlmenően ma arra törekszünk, hogy főiskolai hallgatóknak is minél több érzelmi élményt nyújtsunk, nemcsak az előadás hangsúlyával, de pl. a szemi_ náriumon elemzésre kiválasztott anyaggal is, amely törekvésünk sze-* rint hűségre, helytállásra, igazi hazafiságra nyújt élményt anyagot*

Még valamit: részben tartani, részben módszerbeli probléma, hogy oktató és nevelő munkáinkban túl keveset vesszük igénybe a nép- költészeti anyagot. Az elmúlt évben Írattam ilyen tárgyú szakdolgozatokat is, s meglepő volt, a gyűjtő és rendszerező munka milyen közel vitte a hallgatókat a néphez, a haza helyes szeretetéhez. Ez- zil a lehetőséggel a jövőben többet kell élnünk, szakmai tematikánkban pedig a népköltészetnek az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelnünk.

Selymes Ferenc: A referátum maga is viláigosan felvetette, hogy szoc* hazafiság ésproletárinteraacionalizmus szoros dialektikus egységét. Ezt véleményem szerint külön ki kell hangsúlyozni és a neveles módszerében xzexexxx együttesen alkalmazni. Ha a két először ellentétesnek tűnő, de a dialektikus szemléletben szorosan összetartozó nevelési feladat egységben m± oldjuk meg, akkor kikerülhetjük a nacionalizmus veszélyét.

A szovjet pedagógiai irodalom sokat foglalkozik a népek közötti barátságra, az internacionalizmusra való nevelés iskolai módszereivel. Ezek nagyon tanulságosak* /Szovetszkaja ^edagogika 1958«május/

Mi nem tudtuk ezt még ilyen széles fronton megvalósítani*

1. A szovjet iskolákban tudatosan ránevelik a tanulókat a világeseményekben való tájékozódásra.

2. Idegen nyelvek tanulása is egyrészt hazafias tett, másrészt az internacionalizmusra nevelés eszköze.

3. levelezés külföldiekkel. Tudatosabban szeretjük saját hazánkat, néünk nagy alkotásait, de ápolja az internacionalizmus szellemét is.

4. Nemzetközi ünnepek megünneplése.

izekből a módszerekből tanulnunk lehet, ha a mi viszonyainkra alkalmazzuk.