Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1957-1958
1957. november 30., kibővített tanácsülés - Napirend előtt: - Kelemen László kandidátusi fokozatának bejelentése. - Napirend: - I. A politikai nevelőmunka időszerű kérdései. - II. Bejelentések. - A legutóbbi tanácsülés óta érkezett fontosabb rendelkezések ismertetése. - Tájékoztató a Szerkesztő Bizottság eddigi munkájáról, a főiskolai évkönyv kiadásáról és a tervezett módszertani kiadványról.
Egyetemeink és főiskoláink számára tehát legdöntőbb és legfontosabb feladat a politikai nevelőmunka. De kétszeres, ha nem. hatványozott a jelentősége kihatásait szemlélve a nevelőképző intézetekben, hi- zen az elkövetkezendő generációk politikai beállitottsága, fejlettsége a nevelők kezében van, a nevelőkön fordul meg, A nevelők minősége pedi^ nemcsak szakmai, hanem politikai vonalon is a nevelőképző intézmények munkájától, nem utolsósorban politikai nevelőmunkájától függ. ■áhhoz, ho^pr a politikai nevelőmunka területén feladatainkat közelebbről kijelölhessük, főleg két irányban kell tisztánlátni. 1. / -Ü3 kell szűrnünk azokat a tanulságokat, amelyekkel politikai nevelőmunkánkat illetően az ellenforradalmi események szolgáltak. 2. / fel kell mérni főiskolánk politikai helyzetének, politikai légkörének mai jellemző saját ágait. Osszehasonlitva más hasonló intézmények szerepével, az ellenforradalmi időszak alatt intézetünk hallgatói aránylagosan nyugodtan, kevésbé szélsőségesen viselkedtek. 2ömük megőrizte viszonylagos higgadtságát, fegyelmezettségét. Mégis az általáno hangulat, kép- és megnyilatkozások alapján akkor úgy tűnt, hogy hosszú évek politikai nevelőhatása rövid napok alatt semmivé enyészett. Ugyanis ifjúságunk olyan meglepően uj arccal lépett elénk, amelyik semmiben nem hasonlított előző, általunk ismerni vélt képére. ábből egyértelmű a tanulság: a politikai nevelőmunkánk eredménytelen sége és annak a ténynek a felismerése, hogy nem ismertük és nem ismerjük saját hallgatóinkat. Mi lehet mindennek az okozója? A két megállapítás között nyilvánvalóan összefüggés állhat fenn. Az eredménytelenség egyik oka kétségkívül az, hogy nem jutottunk közel hallgatóinkhoz, nem ismertük őket. hibás alapokra, téves elkép zelésekre akartunk épiteni. Miként történhetett ez? Amikor eddig 3 felsőfokú intézmények nevelőmunkájáról volt szó, véleményem szerint illuzórikussá tette a megoldást és az eredménytelenség csiráját hordozta eleve magában az a tény, hogy nem számoltunk soha vagy nem akartunk számolni az elérhető eredmények korlátozottsá gával. Egyrészt nem vettük figyelembe, hogy egy főiskolára kerülő 18 éves fiatal ember világnézetének, jellemének a kialakulása szempontjából az 3ddigi 18 év már döntő alapokat rakott le és annak átformálására - ha arra tfan szükség - a főiskolai képzés alatt rendelkezésre álló három év nevelési szempontból számbajöhető adottságai többnyire nem elégségesek. Másrészt pedig egyszerűen azt tételeztük fel, hogy hallgatóink eszmei-politikai vonatkozásgan egyöntetűen olyan alapot hoztak magukkal a középiskolából, aminek csak ki- fejlesztésére, megszilárditására, tökéletesitésére van szükség. Nyilvánvalóan egyik feltételezés sem lehetett igaz, mint 3hogy nem igazságos és teljesen helytelen lenne az egyetemi, vagy főiskolai ifjúságnak az ellenforradalom alatti szerepéért egyedül ezen intézmények politikai nevelőmunkáját felelőssé tenni. Hinzen ezt megelőző en 6 évig 3 család, majd még 12 évig a család, sz iskola és a társadalom együt-tes ne vei óhat ás a érvényesült, mégpedig igen különböző mértékben és irányokban. ■Lávol áll tőlem az 3 szándék és illetékesség, hogy a középiskolákban folyó politikai nevelőmunkát kritika tárgyává tegyem., azonban nyilvánvaló, hogy a főiskolai hallgatóság politikai fejlettségéért, vagy helytállásáért nem csak az az egy- kettő esetleg maximum három év a felelős, amit 3 főiskolán töltött. Az 1955*párthatározat rámutat ugyan, arra, hogy az egyetemre került munkás és paraszt származású fiatalok nagyrésze buEz’soá nézetekkel
