Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1955-1956
1955. december 22., kari és tanácsülés - 1. napirendi pont: kari ülés; 2. napirendi ponttól tanácsülés. - Napirend: - A tanácstagok jelenlétében tanácsüléssé alakul át. - 1. Felhívás a félévi vizsgák során az elfogadott, egységes módszertani eljárások alkalmazására és a hallgatók maximális segítésére. - 2. Az 5 éves káderfejlesztési terv készítésének irányelvei és a fejlesztési terv elkészítésének módja. - 3. A Rákosi Mátyás Tanulmányi Érdeméremre pályázó hallgatók anyagának ismertetése. - 4. Kisebb bejelentések.
-2- - 3 tot sokakban,hogy a főiskolai »«velőknek nem igen van lehetőségük a nevelésre és éppen ezért nem is feladatuk a nevelés* És ennek a gondolatnak szerves kiegészítője volt az,hogy miután a felsőoktatásban úgysem áll” előtérben a nevelés kérdése, a tanár egyéniségének, maga-* tartásának sem szükséges nevelői hatásúnak lennie* Holott^ ha helyesen vizsgáljuk ezt a kérdést, éppen ellenkező végkövetkeztetésre kell jutnunk! Éppen azért,mert a felsőoktatás kereltí. között a nevelői ráhatás időbelileg korlátozott és mert á hallgató felnőtt számba megy és Így nehezebben is formálható, fokozódik a nevelő egyéniségének. példamutatásának jelentőségei fontossága* Elöljáróban még e^gy másik dolgot is tisztáznunk kell* Ha általában elismerjük,hogy felsőoktatásunkban az oktatók nevelőszerepe egyáltalán nem kisebb,mint az alsóbb oktatásban, még mindig hibát követhetünk el akkor,amikor esetleg azt valljuk,hogy ez a nevelőmunka elsősorban a fiatal oktatók, az asszisztencia dolga, miután a fiatalabb oktatók szükségszerben többet vannak együtt a hallgatósággal és igy ebből i úgy vélhetnők-, több nevelői alkalom is adódik, azaz a nevelőmunkájuk nagyobb hatásfokú lehet,Ez ebben a formábán csak részben i- gaz*A fiatalabb oktatók nevelőmunkájára kétségtelenül számitanunk kell, de a hallgatóság nevelését mégsem bizhatjuk egyedbl rájuk, és elsősorban azért nem, mert az idősebb oktatóknak, a tanszékvezetőknek, “professzoroknak nagyobb a tekintélyük a hallgatóság előtt,elsősorban okét tekinti példaképének a hallgatóság és ebből viszont az következik, hogy az eredményes nevelőmunka érdekében ebben a munkában a legtekin- r télyesebb oktatóknak is közre kell mükddniök. sőt közreműködésük nélkül 'csonka maradja nevelőmunka a felsőoktatásban* Annak tisztázása után,hogy a felsőoktatás keretei között kötelességszerbe» végzendő nevelőmunkában fokozódik a tanári egyéniség és magatartás szerepe, továbbá,hogy ebből a munkából mind a fiatalabb, mind az idősebb, tekintélyesebb oktatóknak egyaránt ki kell venniök a részüket, arra kell rátérnünk,hogy milyen legyen a nevelőmunkában hatékonyan közreműködő tanár egyénisége.Ha úgy élünk, vagy legalább is úgy igyekszünk élni, ha olyanná igyekszüák lenni, mint amilyennek tanítványainkat szeretnénk látni » felállítottuk magunk számára a legfontosabb normát* Hibátlan ember nincs, de a viszonylagosan hiba nélküli tanár típusának kialakítására irányuló törekvéseink hallgatóinkra , igen nagy hatással, vannak, - «. A nevelő-egyáaiség egyben vonzó egyéniség is kell,hogy legyen, mert csak igy ébreszti fel azt a vágyat a hallgatókban,hogy kövessék tanárjukat. A vonzó egyéniség legszembeötlőbb sajátsága az a belső harmónia,amely a biztos világnézeti megalapozottságból, a kötelességek
