Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954
1953. október 9., tanácsülés - Napirend: - I. A pedagógiai oktatás helyzete és feladatai. - II. A gyakorlati képzés helyzete és feladatai főiskolánkon.
Á tanszék: dolgozói hetenként 2-2 előadást vállaltak a katonai tanszéken, hogy ezzel szorosabbra fűzzék a kapcsolatot a ped.oktatás és a kat*tanitáa közt'és vigyék•a ped«props pandát más tanszékek oktatói felé is. ' kedves LívcársshH nzek voltak azok a legfőbb feladatok ás célkitűzések, «Kegyekkel tanszékünk az eddigi hibákat kiküszöbölni szándékozik V.B amelyekkel a munkáját tökéletesíteni törekszik, v ^ágxx*í2e±xkÉkxsbBdcsK A ped*tanszék fogja irányitcni a föisk,oktatók pedagógiai továbbképzését, amelyről a rendelkezést még ezután küldi ki a ü.j*» A külső iskolákkal való kepe. oletot jelenti az is, dr.iíojilósi oundor docens, az Ckt»Oszt»továbbképzésében ált«isk# igazgatóknak a pedagógiai oktatását vezeti egy csoportban, A gyakorlat problémáit hoz* vis. za és a tanszékre, Végezetül két dolgot szeretnék kérni a tanszékvezető elvtársiaktól I Az első az, hogy segitséfc tanszékünk munkáját minden lehető módon, áegitsuk azzal, hogy a hallgatók élőit hangsúlyozzák s pedagógiai tudás fontosságát, úgy ahogy mi is előadásainkban mindig igyekszünk szaktárgyi példákat és vonatkozásokat hozni, Öegitsék minden erővel metodikusc ik munkáját, a gyakorlati képzést és hallgatóik gyakorlati tanításait, Látogassanak el sűrűn a gyakorló iskolába és a gyakorlati képzést, a nevelői münkára való eme közvetlen előkészítést tekintsék igazán közügynek» ha valahol lemérhető, itt igazán lemérhető, hogy van e iŐisko- lánion igazi nevelőközösség, Makarenko mondását szeretném idézni az igazi nevelőközösségről» '’Ha a tanár az iskolában, a közösségben él, he számúra az iskola érdeke áll első helyen, a saját osztályának az ői*deke 3 második helyen, s a maga személyes érdeke, tanári sikere a harmadik helyre szorul, akkor abban az iskolái közösségben igezi nevelő munka folyik* Például szeretném megemlíteni Aóber elvtárs esetet, aki a hozzá kinevezett aetodikusról lemondott, mart belátta őzt, hogy a közös érdé úgy kívánja inkább, hogy vezetőmetódikus legyen az illető. f V A másik dolog, amit kérni szeretnék, ho y segi-tsenek a tanszékreett elvtől*sak bennünket épitó bírálatukkal. Aondják el észrevételeiket, ki- fogássoikat eddigi munkákkal kapcsolatban, hogy ki tudjuk hibáinkat javítani» mondják el mind azt a panaszt őszintén, amit esetleg a haligaá< tói hallanak. Még ha túlzások is vannak néha ezekoen, mégis sokat lehet ezekből tanulni, ígérjük,hogy nem leszünk érzékenyek és sérőtdósek. Ismét Malcarenkót szer tném idézni: r,Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ahol nincs tökéletes egyetértés az iskola valamennyi tanára közö i ahol nem segiták egymást s nem lépnek fel egymással szemoen a legmagasabb követelésekkel, ahol ez egyik nem mondhat a másiknak kellemetlen dolgokat ahol a másik nem tudja ezeket meghallgatni megsértőddé nélkül,
