Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954
1954. február 5., tanácsülés - Napirend: - 1. A II. félévi munkaterv ismertetése. - 2. A költségvetés tanszékeket érintő rovatainak felosztási javaslata. - 3. Egyes bukott és igen gyenge eredményű hallgatók eltanácsolási javaslata.
Á vizsgaidőszak beindulásával az igazgatóság által szervezett látogató brigád ellenőrizte a vizsgák menetét és hetenként kiértékelte az eredményt* Az ott szerzett tapasztalatokról az érdekelt oktatókét kellő időben értesítettük. A vizsgaeredményeket a vizsgahiradón keresztül hoztuk nyilvánosságra, aiaikor is a csoportok átlageredményét, a jelesen, elégtelenül vizsgázókat és a távolmaradókat névszerint is közöltük. A beszámolók dec.12-22 között zajlottak le, a vizsgák pedig dec.28- jan.16-ig tartottak. A vizsgák kedvező légkörben folytak le, egészséges, n3mgodt vizsgahangulat uralkodott a hallgatóink körében. A vizsgarendet betartották, általában fegyelmezettek voltak, meg nem engedett eszközökhöz nem nyúltak. Dicsérendő a hallgatóink jó vizsgafegyelme. Ugyanis az 5150 vizsga-beszámp- ló-gyakorlatról mindössze 1 távolmaradás történt igazolatlanul. Ez jó politikai felvilágosító munkánk eredményének tulajdonítható, ledig az influenza-járvány miatt sok megbetegedés történt éppen a vizsgaidőszakban, és igy 50 vizsgaelmaradást tarthatunk számon, amely a vizsgák számához viszo- nyitva 0,6 fo-os távolmaradás csupán. A vizsgafeleletek értékelése és osztályozása általában a szabályzatnak megfelelően történt. A követelmények reálisnak mondhatók és alkalmasak voltak a hallgatók tudásának megállapítására. Erdey-G-ruz Tibor elvtárs, 0M útmutatásának megfelelően a vizsgák menetében is kifejezésre törekedtünk juttatni a tanulmányi színvonal emelésére irányuló szándékot, azonban nem a hallgatók rovására, hanem gondos előkészítéssel a követelmények fokozásával. így pl. az irodalmi tanszék vezetője arról számol be, hogy az idén jutottak el végre odáig, hogy következetesen számonkérték és beszámították a vizsgafeleletbe a kötelező olvasmányok végzését, a rendszeresen vezetett olvasmányi napló készítését, és a feleleteknek konkrét müismereten alapuló önálló megalkotását. Igyekeztünk végre felszámolni azt a helyzetet, hogy száraz tankönyv- vagy jegyaetismeret alapján bocsássunk ki irodalomtanárokat főiskolánk falai közül. Ez természetesen a követelmények jelentse mindjobban a jóvobení^^izsgazta taujnodsz^ré’bfen meg hiányosságnak mondható a vizsgák elnyujtása,-í!frvizsgáztatók tulvizsgáztatnak, elnyújtják az időt feleslegesen. Különösen megmutatkozott ez azoknál, akik elsőizben vizsgáztattak főiskolánkon, mint pl. a matematika vizagRazonban az észrevételek közlésekor rögtxön javítottak oktatóink helytelen módszerükön és jó időbeosztással vizsgáztatok később, fannak még tanáraink, akik a vizsgáknál még túl sokat szeretnek magyarázni és nem engedik a hallgatót tételének önálló kifejtésére. Ezek a tanáraink ne felejtsék el azt, hogy a vizsga nem az az alkalom, ahol meg kell valamit értetni, hanem ahol a felelőtí^íeghallgatni, feSdBP és csak ott kell közbelépni, ahol Etat az önálló lábon-járás már csődöt mond. Ne kényszeritsük »4 a saját gondolatmenetünket és elképzeléseinket a felelő hallgatóra a kiadott tétellel kapcsolatban. Javasolom, hogy a jövőben már az évvégi vizsgák alkalmávalJrizsgáztató tanáraink tegyenek látogatást egy-egy vizsgáztató kartársuknál, és igy tapasztalatcsere formájában csiszolják össze vizsgamódszereiket. j£Tudoijjásom szerint fordult elő még főiskolánkon az, hogy egy-egy elment volna más tanár vizsgájára. redig minden vizsgán sokat lehet tanulni, - ha nem is rokon szakról* van szó,.még akkfcr is,- sok uj szint, magatartást és módszerbeli változatosságot lehet eltanulni akkor, ha más tanár vizsgáztatását végighallgatjuk. Véleményem szerint ez nagyban elősegíti«» az egyöntetű eljárások végleges kialakítását. Ezekután rátérek a vizsgák eredményei alapján a tanulmányi helyzet részletes elemzésére. A következő általános megállapításokat tehetjük a séatisztikai adatok átolvasása alkalmával : A tanulmányi szinvonal határozottan elmélyült, és a tanulmányi fegyelem megszilárdult. Lemorzsolódás nincs ebben a félévben, ez a hivatás- tudatra való nevelés eredményét tükrözi. Sok gyerkén szereplő hallgatót sikerült felzárkóztatni, viszont most már számot kell vetnünk azzal a ténnyé] iá, hogy főiskolánkon több olyan haligatá van beiratkozva, akdíífen vagy a szorgalom, vagy a hivatásérzés hiányzik, vagy a szellemi képességeik tekintetében vannak hiányosságaik. Ezeket meg kell vizsgálnunk, és ha nem tart-r- juk megfelelőknek őket a pedagógus pályára, úgy tanácsoljuk el őket a fő iskoláról idejekorán. így elkerüljük azt, hogy dolgozó népünk államának rossz tanárokat adunk, másrészt az illetőket is megmentjük egy olyan nyűgtől, amely egész életükre rájuk nehezedett volna teherként.
