Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1952-1953
1953. május 6., tanácsülés - Napirend: - 1. Beszámoló az 1953. költségvetési év I. negyedévi gazdálkodásáról.
¥■ e 1 czer gibor gazdasági vezető beszámolója a *écsi Pedagógiai Főiskola 1953. évi május 6-án tartott tanácsülésén aa 1953. Költségvetési év 1. negyedévi gazdálkodá- sáról. Kedves Kartársak! Most másodízben állok a Főiskola tanácsülése előtt, hogy beszámoljak aa elmúlt évnegyed, gazdálkodásáról. Ka igen jó alkalom arra is, hogy közvetlenül az uj képviselőválasztások előtt visszatekintsünk arra a nagyarányú kulturális fejlődésre,amelyet népünk a felszabadulás óta a Párt irányítása, és népi demokratikus kormányzatunk vezetése mellett különösen az utóbbi években elért, ügyana^xor, amikor,-amint azt az Egyetemek és jfőisko .ák 5. számú békekiadványában olvashattuk- az USi-ban az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az aránytalanul magas és osak a kiváltságos osztályok gyermekei számára megfizethető tandijak miatt évről -évre jelentősen csökken, , ma Hazánkban 2 1/2 -szer több a középiskolai, négyfzer több a főiskolai és egyetemi hallgatók száma,mint 1938-ban. Mig 1957i£38*-ban 11.746 hallgató tanult a magyar egyetemeken és főiskolákon, ez a szám az 1951/52.-es tanévben 39*656—ra emelkedett. A folyó tanév megkezdésekor egyetemeinkre több mint 16.400 elsőéves hallgatót vettek fel, másfélszer annyit,amennyi a régi Magyarországon az egyetemi hallgatók létszáma. Az ötéves terv végére pedig ez a szám 90*659 főre emelkedik. Mig a felszabadulás előtt egyetlen műegyetemünk volt, ma négy korszerűen felszerelt és egyre fejlődő műszaki egyetemeken 16.000 hallgató tanul. Azoknak a Kartársaknak, akik sovinizmusból Főiskolánk, s közelebbről tanszékük szakmai ellátottságát elégtelennek , és a szakmai és berendezési felszereléssel való gyarapodást, az e téren történő fejlődést lassúnak találják, legyen szemük előtt, hogy az előbb ismertetett hataimas arányú országos fejlődés kulturális vonalon is milyen nagyösszegü, évről —évre emelkedő többlekiauást jelent,amelyet népi demokráciánk az országos tervszerű gazdálkodás keretében sikerrel biztosit. Még kevésbé indokolt ez a sovinizmus, ha figyelembe vesszük a fejlődésnek Főiskolánknál mutatkozó számszerű adatait. Főiskolánkon a hallgatói létszám az 1951/82 tanévben átlag 550 volt, ez az 1952/53 tanévre 639-re emelkedett, és a jövő 1955/54 tanévben pedig már minden bizonnyal meghaladja a 7Ó0 létszámot. Kormányzatunk a rendes költségvetés keretében az 1952. évben 6.00Ö.000 forintot, az 1955*évben pedig 7*070.000 forintot biztositott, mig az 1954. évben fejlesztési előtervünk már 7*049.000 forintot tesz ki. Valamennyiünk előtt ismeretes az am jelentős fizetésrendezés is,amellyel kormányzatunk a főiskolai oktatószemélyzet illetményeit rendezte, és a rendeletnek az a része,melynek alapján az eredményes nevelői töboletmunkát végző oktatószemélyzet egy évben három alkalo' i ái is jutalomban részesülhet. A rendes költségvetésen kivül az 1952. évben tervonalon építkezésre 70.000 forintot, felszerelésre 66.000 forintot, mig a folyó évben építkezésre 200.000 forintot, fatim berendezések és szakmai felszerelések kiegészítésére pedig 300.000 forintot kaptunk népgazdaságunktól. Az 1954. évben pedig építkezésre 300.000 forint, berendezésre és szaianai felszerelésre 140.000 forint állíttatott tervbe. Ezek a számok tehát mind fejlődésről beszélnek. Nem kétséges, hogy kormányzatunk a második ötéves terv során még nagyobb ös^ze0eket fog kultúrintézményeink,köztük Főiskolánk fejlesztésére fordíthatni, és ennek Keretében hazai műszergyártásunk és a népi demokratikus országok állandóan fejlődő finom ipart az oktatás színvonalának emeléséhez szükséges le0kényesebb sz kmai felszerelési tárgyakat és iskolai Ékszerekre vonatkozó igényeket ki tudja elé0iteni, és Főiskolánknak és a hozzátartozó gyakorló általános iskolának valamennyi elhelyezési,ó szakmai fel- szer^ lés, berendezési igénye, szükséglete megvalósul. Ahhoz azonban, hogy mindez megvalósuljon az kell, hogy valamennyien jól
