1848-1849 Irományok • [Az 1848. évi julius hó 2-ára összehivott országgyűlés irományai] / [Pest] / [Landerer és Heckenast] / [1848-1849]

1848 / 3. szám

agyar nemzet szilárd elszántságához illő mérséklettel feladatának üsméri elhárítani a közhazától a polgári háború iszonyait; és ezért óhajtja, hogy a kapcsolt részekbeli viszonyaik a százados testvéries egyetértés érdekében, a törvény szentsége és nemzet becsületével oszveférhetöleg békés utón egyenlíttessenek ki.

Az alsó dunai és tiszai rabló csapatokat illetőleg, határozott szándékunk a példátlan elbizottsággal terjengő lázongásoknak haladéktalan megsemmisítését eszközölni.

Nagy megnyugtatásunkra szolgált felséged a roszakaratu lázílók ámításai ellenében tett, és a nemzet határozott szándékával találkozó azon ünnepélyes nyilatkozata , miszerint „változhatlanul el van határozva , magyar királyi koronájának egységét s épségét, minden kül megtámadás és belső szakadás ellen királyi hatalmával megvédeni''-; — szigorúan kárhoztatván maga és királyi családja nevében azoknak vakmerőségét, kik a törvényes hatalom iránti engedetlenséget Felséged legmagasabb akaratával megférhetőnek, vagy épen királyi háza érdekében történhelőnek merik állítani. Felséged ezen királyi nyilatkozatában, melly népeire kétségtelenül üdvös hatású leend, újabb zálogát látja a nemzet azon vallásos buzgóságnak, mellyel atyai gondviselésére bízott népeinek jogai és boldogsága felelt őrködni meg nem szűnik.

Erdélynek Magyarországgali egybeolvadása által a nemzetnek százados törvényes kivánata teljesült.

Felségedé a dicsőség, hogy az egymástúl elszakított két testvérhon egy közös hazává alakúit.

Ez egyesülés által kétszerezett erő, annál szilárdabb oszlopa leend a hon boldogságával válhallanul egybeforrott királyi szék dicsőségének.

Felségednek a külviszonyokra vonatkozó nyilatkozata, mikép majd minden hatalmasságokkal sértetlen áll békés egyetértése, és annak állandóságán — a be-nemavalkozás elvének teljes mértékbeni viszonoztatása reményében nem is kételkedik — nagy örömünkre szolgál.

Annál aggasztóbban hatott reánk annak értése, hogy a lombard-velenczei királyságban, hol a sardiniai király, s más olaszországi hatalmasságoknak ellenséges seregei harczczal támadták meg felségednek seregeit, a háborút mindeddig bevégezni nem sikerült.

Keblünk mélyéből szólalunk fel : mennyire óhajtjuk nemzetünk érdekében szinte, mint eldödeink példája nyomán, erőteljesen hozzájárulhatni a közbirodalom említett háborús viszonyainak a trón méltóságával és igazaival egyeztethető alkotmányos szabadság elve szerinti kiegyenlítéséhez; minek eszközlését, ha megzavart belbékénk felséged királyi hatásának mérlegbe vetése által helyreálland, erélyesen elősegíteni készek leszünk.

S midőn illy érzéssel fogunk a királyi széknek és alkotmányos szabadságnak elválaszthatlanul egyesült érdekében azoknak feladatunkhoz képesti elintézéséhez, miket a hon java olly sürgelöleg kíván: újabb meg újabb jeleit óhajtjuk nyújtani őseinktől öröklött azon tártoríthallan ragaszkodásnak, mellyel felséged királyi háza, és alkotmányos létünk iránt, jó és bal szerencse közt, egyaránt viseltetünk.