1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1848 / 18. ülés

84 Will, ülés naplója. Január T—én 1848. izenet, friírí-S2án)talan hazai törvényeinkből átláthatják, mellyek közül Já'vaVúTami-csak egynéhányat fogok idézni, jelesen: Verbőczi 3-as Wn«PmIeti5í* könyvének 2-dik r. 65-dik czimében azl a kérdést teszí tárgyában. Utrum per Sententiam in Curia regia latam etiam bona in Slarunia vet Transilvania amittantur et e converso?u A feleletének 3-ik szakaszában pedig a Dalmát, Horvdt es Szlavón országoknak Bánját említi: llasonlókép 3-ik részének 1 —só és 2-ik czimében ezen megnevezéssel él: /iegnorum Dalmatiae , Croatiae et Slavoniae. És 2-dik tznnének 2-dik szakaszában ezen országoknak lakosait Dalmatini, Croatienses és Slavonienses mondja , ismét a 3-ik czimének szintúgy rubruinában mint annak kezdetén és 3-ik szakaszában a Regni Slavoniae collectiv megne­vezését hasznaija; az első szakaszban pedig, azon ország lakosait Slavonienses nevezi. Továbbá Zsigmond Király gratiae deeretumának előszavában magát Rex Ungariae, Dalmatiae et Croatiae — nevezi. Azon decretumnak 1-ső 2- ik és 12-ik szakaszaiban pedig Regnis nostris Hun­gáriáé et Slavoniae, mondatik. Elmellőzvén itt Albert Ki­rály deeretumának 7-ik, Posthumus László il-dik decretu­­manak 9-ik, és 1-ső Mátyás 2-dik deeretumának 13-dik ezikkeit, meilyek mindegyikében ezen szavak Regnum Slavoniae előfordulnak, ugyan ezen utóbb említett király­nak 6-ik decretumára figyelmeztetem a t. RR-ket, meliy­­nek 3-ik czikke 5-ik szakaszában olvassuk: Rem defini­tum est, quod ín Transilvania et Slavonia. 6-dik t. czikk 3- ik szakaszában pedig világosan mondatik: Banorum Slavoniae , Croatiae et Dalmatiae, és ismét 50—ik czik­­ben látjuk: Comitatus Zagoriae in Regno Slavoniae, és Banorum Slavoniae. 2—ik Ulászló ki a Slavonia nevet el­ső vette fel királyi cziiuébe 1M0., évben kiadott hitle­velének 12. pontjában, és 1-ső deeretuma 1-sö, 8—ik és 4- 2-ik ezikkeiben Bums, Banalus, és Regna Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae egyenkint említi; ugyan azon de­­cretumának 26—ik t. ez. és 3-ik deeretumának 2-ik t. ez. ben csak Slavoniárol, 21-ik t. ez.-ben pedig csak Croa­­liae Banusról szól, azután 21 —ik deeretumának 6—ik czik­­ben ismét Regnorum Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae, Il­ik t. ez.-ben egyedül Regni Slavoniae, és 1S—ik ez.-ben megint Croatiae et Slavoniae Regnis kifejezéseket talál­juk. Még számos törvényeket idézhetnék annak bebizo­nyítására, hogy Slavoniae regnum, vagy regna Dalmatiae, Croatiae et biavoniac ugyan azonos jelentésű, és majd az egyik, majd a másik megnevezés használtatott a hazai törvényekben, sőt Horvát nevezet alatt is mind a három országok többször értettek. De mind a mellett az utolsó száz év óta Slavonia kizárólagos nevezésnek nyomait a törvénykönyvben többé nem találjuk. Kérdem most a lek. KK-kat és RR-ket, van-e elegendő ok arra, hogy Isten tudja minő uj megnevezések felkeresése végett ezen tárgy ismét a kerületekre visszautasittassék, midőn az érdemes követ ur hihetőleg legalább azt nem tagadhatja, hogy a kapcsolt részeknek nevezete a legújabb időben is hasz­náltatott törvényeinkben. Meg nem foghatom tehát, mért és minő okoknál fogva kellene most egyszerre az ujjabb idők gyakorlatától elállani? Minek megváltoztatása ellen szintúgy mint azon elvek ellen, mellyekböl ezen indítvány ered; nem külömben magának a jelen törvényjavaslatnak egész alapja ellen, a mennyiben ez netalán már most el­vileg mcgállap.ttatní czéloztalnék, továbbá az itten fel­hozott, s a kapcsolt országokra nézve több rendbeli sérel­mes tételek és állítások ellen küldőim részéről ünnepélyes óvásomat kijelentem, fenntartván jogomat azon esetre, ha ezen tárgy már most érdemlegesen eldöntetnék, további észrevételeimnek előadhatására. Szabolcs megye követe Bónis Samu. Pest megye ér­demes követének indítványát — melly szerint ezen törvény­­javaslatot a kerületi ülésbe visszavitetni kívánja, — an­nyival is inkább pártolom, minthogy vannak több megyék, mellyeknek némi kivánalaik vannak, ez érdemben fclter­­jeszlendők; s ha a felírás olly általánosságban fog szer­­kesztelni, mint itt van: úgy abbeli kivánalaik fölter­jesztése elmaradna; már pedig át nem látom, hogy ezen kivánataikat máskor alkalmasabb időben adhatnák elő, mint épen most, midőn a honi nyelvről van szó. — Egyébiránt a dolognak érdemleges tárgyalásába bocsát­kozni nem akarok, s Horvátország érdemes követének észrevételeire is majd a kerületi ülésben fogok csak fe­lelni; mert remélem, hogy ezen méltányos, és időt nyerő kivánatát Pcstmegye követének a t. RR. pártolni fogják. Esztergami káptalan B. Rudnyánszky Sámuel. Ré­szemről is óhajtóm: hogy a három megye Pozsega, Ye­­rőcze, Szcrém, és a magyar Tengermellék, a közigazga­tási dolgokban, egyedül, és kizárólag csak honi édes nyelvünket használhatnák: azonban meg kell vallanom, hogy ez óhajtásom — tekintetbe vevén a törvényjavaslat­ban kitűzött határidőt, — jelenleg a lehellenséggel ta­lálkozik. — A lek. KK. és RR. már a kerületi ülésben bölcsen átlátták, hogy méltányos a magyar nyelv megta­nulására időt engedni; de a törvényjavaslatban kitűzött határidő — ha czélt akarunk érni— nem elegendő,— a dolog practicus oldala többet igényel; ha valahol, itt káros a rögtönzés, mert magát a czélt veszélyezteti, s talán még reaclióra is nyújtana alkalmat, leginkább a nép tömege irányában, mert ennek is csak meg kell a magyar nyelvet tanulnia. Minden foganatosítandó tör­vénynek egyik kelléke az, hogy minden oldalról alkal­mas legyen arra, hogy a gyakorlati élet igényeinek meg­felelvén végrehajtása eszközöltethessék; mihelyt a tör­vény a gyakorlati életben kivihellen, mihelyt a törvény practicus oldala mellőzletett, fájdalom, csak puszta betű marad a törvénykönyvben, és már előre látható, hogy ismét a drága időt fel kell használni a javításokra, holott több teendőink is vannak. Minekutána a fenérintett me­gyékben a magyar nyelv tudása nem közös, át nem lát­hatom , hogy lehessen 6 év lefolyása után eszközleni azt, hogy ott a magyar nyelvel közigazgatási dolgokban egye­dül és kizárólag használhassák. — Az ügy helyzetét már jelenleg is tekintve, meg vagyok győződve, hogy e me­gyék képviselői — kik hongyülésünkön magyarul nyilat­koznak — nemzetünk iránt semmi ellenszenvet nem ápol­nak kebelükben, de a méltányosságot tőlünk igazságo­san követelhetik, csak méltányosság által lehetvén, a ne­vezett részekben, nemcsak honi nyelvünket czélszerun terjeszteni, de azon törvényes kapcsot is az anyaország­gal szilárdítani, melly annyi évek óta híven fentartatotf. Én tehát a 6 évet kihagyatni, és czélszerűbb hosszabb időt kitűzetni óhajtanék; e dologban a rögtönzés magát a czélt veszélyeztetné. Fiume kerület kőtele Priticzer István. Minthogy a jelen törvényjavaslatban a Tengcrmcllék, Pozsega, \c­­röcze és Szeréin vármegyékkel egy szakaszban összefog­

Next

/
Oldalképek
Tartalom