1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 16. ülés
XVI. ülés naplója. December 20-án 1W47. 04 Határozat a mert midőn a méltóságos Főrendek válaszizcnelük első k Mik iránti1*'részében a KK. és RR-et tiszta köszönő felírásra felliivváiaszfciirat j^|t. midőn ugvanazon válaszizenet második részében altárgyá'.an. J J , , ternativát ajánlanak: akkor méltányosnak nem latom, hogy ezen véleménykülönbség miatt, e tárgy egyszerűen egy határozat által letetessék. De nem pártolhatom továbbá azért sem, mert ezen határozatban az foglaltatik, hogy a KK. és RR. a méltóságos Főrendek által épen azon térre utaltatnak, mellyel jelen országgyűlés kezdetén kikerülni óhajtottak; és hogy a méltóságos Főrendek ott, hol a Kl\. és RR. tényeket sorolnak elő, a nélkül, hogy e tények taglalásába bocsátkoznának, sérelmeket keresnek. Én a válaszizenetböl illy magyarázatot kihúzni nem tudok; mert miután a KK. és RR. magok is ezen újabb események iránt nézeteiknek részletes előterjesztését maguknak későbbre fenlartották, midőn e tekintetben a méltóságos Főrendek által a válaszizenetben emlékeztetnek : ebből azon következést meríteni nem lehet, mintha a méltóságos Főrendek a KK. és RR-et épen csak a sérelmek terére utalni, vagy szorítani kívánták volna: Miért is e tárgynak letétéléhez nem járulhatok, s a KK. és RR-nek ez iránti határozatát nem pártolhatom. Baranya megye követeSomssichPál: Ha látnám, hogy azon eljárás, mellyel a tek. RR. követnek, közelítésre vezet, s eredményt eszközöl: talán kibékülnék még azon eszmékkel is, mellyek e határozatba letétetlek, vagy legalább az ezek iránti értekezésre hajlandó volnék; de minthogy látom, hogy a tek. RR. által követni szándékolt új szokás, vagyis inkább a régi szokásnak megváltoztatása, miszerint t. i. a Förendekkeli izenetváltás után is, azt, miben mind a két tábla megegyezett, a tek. RR. letenni akarják, üdvös eredményre nem vezethet, hanem csak nehezíti azon czél elérését, mellyre mindnyájan törekszünk, s nem hagyja létesülni az óhajtást, hogy az országgyűlés eredménytelenül szét ne oszoljék: ezek következtében, a dolog érdeméhez nem szólva, csak azon czél— nak taglalásába legyen szabad ereszkednem, mellynél fogva a tek. RR. a válaszfeliratot letenni akarják. — Alkalmasint egy más philosophiája más alapja ez azoknak , miket a tek. Rendek ő Felsége előtt kijelenteni akartak; a mitolly elvekben látszanak kimondani, mellyek tractatus tárgyai többé nem lehetnek; legalább a néhány napi tanácskozásból ezt abstrahálom. Úgy de szabad lelegyen ennek ellenében felhívni a tek. RR-et, hogy, ha egy új irányt, új alapot akarnak felállitni: méltóztassanak erről a mélt. Főrendeket értesíteni. A KK. és RR. első izenelökben állal küldötték a felírást, minden illy megjegyzés nélkül, és a m. Főrendek az eddigi szokás szerint hozzászólónak és a KK. és RR. ezen viszon izenetre a helyett, hogy a természetes loyalifásnál és kölcsönös figyelemnél fogva átírtak volna a m. Főrendeknek, miként ezen válaszfelirat alapja és philosophiája egészen más mint az eddigieké volt, s hogy a m. Főrendek itt ne számítsák fel a sérelmeknek mennyiségét vagy szárnál; mert itt a KK, és RR. nem sérelmeket akartak felhozni, hanem irányt constatitorozni, s ezen irány bebizonyítására fényeket elősorolni, — a helyett, mondom a KK. és RR- a tárgyat leteszik: midőn, véleményem szerint, kötelességük lett volna csak a kölcsönös figyelemnél fogva is a nréll. Főrendekhez egy viszonüzenettel járulni. E tekintetből én, a három nap alatt úgyis eléggé megvitatott tárgyhoz szólni nem kívánván, csak arra szólítom fd a tek. RR-kct: hogy egy új vtszon izenetet méltózlatnának a mélt. Főrendekhez küldeni; s a határozatot nem pártolom. Sopron megye körrte Simon János. Midőn ezen tárgy először került vitatás alá, kimondám ekkor küldőimnek utasítását, miszerint kötelességemmé tevék, hogy a kir előadások tárgyalása előtt, a régi sérelmek orvoslását eszközölni iparkodjam, és ezért akkor is felírást szorgalmaztam; — most azonban megvallom, hogy meg nem foghatom, micsoda akadály merülhetett vitatkozás közben fel, mellynéifogva az, mit e tábla elhatározott, egyedül azért, mert a főrendek épen egész kiterjedésében el nem fogadták, most lelétessék. Én itt nem látok egyebet, mint bizalmatlanságot úgy a kormány mint a Főrendek iránt; pedig hallottam fölemlíteni, hogy a válaszfelirati szerkezetnek engedékeny modorát részint ő felségének magyar trónbeszéde, részint a kegyelmes királyi előadások tartalma, részint pedig az is, — hogy a kormány maga. a haladás terére kiállva, velünk kezetfogva, kívánja a reform-kérdéseket megoldani, — idézte eló: ugyanazért, a a fenelősorolt indokoknál fogva, valamint azért is, mert a méltányossággal megegyeztetni nem tudom, hogy a Főrendek válaszizenetét félrevetve, azt még csak tanácskozásra se méltassuk, egyedül csak azon ürügy alatt, hogy a velők való egyezkedésre nincs reménység, a jelen határozatot nem pártolhatom. Nem pártolhatom pedig már csak azért sem, mert félek, mikép a Főrendek ezen eljárásunk modorát követve, azt viszonozhatnák épen akkor, midőn majd egykoron valami fontos tárgyban a nemzet legforróbb óhajtását kivánnók a végczélhoz vezetni. Ismétlem tehát, hogy úgy utasításom szelleménél, mint önmeggyőződésemnél fogva is, a válaszfelirat letételéhez nem járulok. Verőeze megye körete Szallopek Lajos. Minthogy e határozat arra kötelezne: hogy az ő felségének felterjesztendő felírástól álljak el: hozzá nem járulhafásomat ezennel kijelentem. Poz-sonl káptalan körete Gr. Forgách Ágoston. Négy hét előtt legnagyobb lelkesedéssel fogadván a k. k. előadásokat, a köszönő felírást egyhangúlag elhatároztuk, — és csak arról volt szó: hogy mikép szereztessék e felírás?; most pedig visszalépőig arról tanácskozunk: vájjon legyen-e felirat, vagy sem? sőt kerületiig el is van határozva: hogy a válaszfelirat égésén tetessék le. E visszalépésre okot adott a mélt. Főrendektől érkezett izenet, mellyel némcllyek olly igen eltérőnek tartanak a Rendek izcnetétől, hogy az e tárgybani megegyezést elérhetni 1chetlennek hiszik. Pedig szemügyre véve, és összehasonlítva a két izenetet, — nem látom olly nagynak a különbséget , hogy a megegyezés reményéről lemondjak. De mit fog a külföld — me Ily legnagyobb figyelemmel kisérte, és kisérendi országgyűléseinket mondani — ha látja, hogy a magyar nemzet, egy ügynek kivívásában, melly szivén fekszik,sokszor huszonnégy izenetet is szokott váltani: most, hogy a főrendi tábla mindjárt az első rendi izenetet szórólszóra nem pártolta, egészen lemond a köszönő felírásról; vájjon ezen eljárásunk miatt nem vonhatja-e kétségbe az döbbeni örömnyitatkozataink őszinteséget? — Es ha továbbá is illy modorban fogunk tanácskozni hazánk ügyei felett: hogy mindjárt első izenetünk el nem fogadása esetében, lemondunk a tárgyról, és igy az országgyűlés
