1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 65. ülés
LXV. ülés naplója. April 11-én 1848. 2:10 egy uj alkotmány dicső temploma cmelkedhetik. De épen ezért, mert most saját kezünkbe van letéve nemzetünk sorsa, a törvényhozó testület tagjainak magasztos kötelességei korántsem szűnnek meg, hanem csak változnak; s innen haza térvén, mindnyájunk hazafias kötelessége őszintén azon törekedni: hogy az itt elért átalakulás, melly viszonyaink legmélyébe hat, az országgyűlés által adott irányban, békésén, s igy üdvösen menjen át az életbe is. Egyetértés és méltányosság legyen jelszavunk; nehogy egymás közt meghasonlva, valamikép akkor játszuk el az ígéret földét, midőn még küszöbén is csak alig léptünk át. Fogadják már most az országos RR. szives köszőnetemel irántami bizodalmukért, mellyel ez országgyűlés folyama alatt sokszor s örömmel tapasztaltam, s mellynek édes emlékét keblein megőrzendi. S midőn ezúttal a törvén)hozási elnökségtől végbucsut veszek, kérem az országos RR-ct, hogy azon uj pályán, mellyet változott viszonyainknál fogva 0 Felsége előmbe tűzött, engem, eddig tanúsított ragaszkodásukkal kisérni meg ne szűnjenek. É11 mindnyájuk iránt az maradok, ki eddig voltam.“ (Éljen!) Scitorszky János pécsi megyés püspök. Fenséges cs. kir. örökös Főherczeg, országunk Nádora! Örvendeztető volt az országgyűlésnek kezdete, melly sajgó fájdalmunk, mellyet Fenséged felejthetlenédes atyának s honunk dicső emlékű félszázados nagy Nádorának halála által mélyen éreztünk, — örömmé vált midőn a haza közszeretete, bizalma Fenségedet a boldogultnak magasztos tettei állal szentesített eme székébe emelte, — kitörő örömzajra lelkesittettünk , midőn urunk, királyunk édes nemzeti nyelvünkön Fenségedet a nádori méltóságban megerősíteni, s a magyar nyelvet, mint nemzetiségünk főpaizsát a kir. thronra emelni kegyes vala. — Kifejezhellenül örvendett lelkünk, midőn a hazának közatyja k. kir. Előadásiban a nemzet szorosan óhajtott átalakulásának eszméjét kezünkbe letenni méltóztatott. Tanácshozásinknak folyamát ugyanaz átalakulásnak roppant feladata, természeténél fogva nem egyszer nehezité, de Fenségednek bölcs vezérlete a haladásnak terheit könnyíteni, az akadályokat legyőzni tudta, s a nemzet és fejedelem közti ismételt legnagyobb közbenjárásával az anynyira óhajtott, s a külső események által még inkább szükségessé vált hazánk ujulását létre hozni, s igy nemzetünk boldogabb jövendőjét férfiasán biztosítani kegyes vala. Fenségednek ezen magasztos hazafiui szeretetéért s az egész nemzetre árasztott kegyeiért a legforróbb hálánkat színe elébe egész tisztelettel letesszük. Mivel pedig csak az egyetértés lelke s a törvények iránti tisztelet érlelheti az üdvös reform gyümölcseit, Fenségedet teljes bizodalommal kérjük, méltóztassék további hathatós befolyásával a hozott törvények éltető erejét ápolni. Mi e nagy munkába cs. kir. Főherczegséged segédjeinek egész készséggel ajánlkozunk, s magyar őszinteséggel nyilvánítjuk: hogy urunk, királyunk Fenséged és a nemzet bizalma által ez uj törvényeink végrehajtására s őrködésére meghívott ministerialis kormányt, működésében egyetértésünk s közremunkálásunk hozzá járultával erélyesen támogatni fogjuk. A mindenhatónak bő áldása száljon és maradjon Fenségeden. Ez mindenkinek szive sugallata, ez pedig minden magyarnak hangulata. Éljen a nádor!!! (Éljenzés). Zarka János kir. Sz-cmélynök. Fenséges cs k. Főherczeg a mélt. FRR. t. KK. és RR.!!! A mai üléssel befejezzük jelen országgyűlését, mellynél a hozott törvényeket, és azoknak következményeit tekintve, fontosabbal, nevezetesebbet törvényhozásunk évlapjai nem ismernek. A rendkívüli események rohama által az alkotmányos életnek olly nagyszerű postulalumai létesüllek, mellyek rendes állapotok közt csak számos évek során át va'ának remélhetek. Törvényeinknek, mcllyck e jelen országgyűlésen szenlesittettek, kis kötege álladalmunk majd minden viszonyainak lényeges megváltoztatását foglalja magában. Országgyűlésünk ez alakban utószor van együtt, hazalértünkor a régi viszonyokkal többé nem találkozunk. A rögtöni átalakulás, mellyet a körülmények parancsoló szüksége tön mulhatlanná, nagy és sokféle áldozatokba került, sok egyeseknek, miért tartózkodjam a valót, ha keserű is kimondani? talán végromlását vonandja maga után, de önérdekét megtagadva nincs, ki ne volna kénytelen bevallani: mikép az érdek összeolvasztása, a közjogok tágítása, szóval: a jelen országgyűlésen szentesilctl intézkedések legyenek egyedül azok, mellyek a nemzetet nagyjá és dicsővé alkothatják. — Ezen igazság elvben kétségtelenül állott eddig is, egyedül az alkalmazásra az alkalmazásnak idejére volt az alkotmányos elvű honpolgárok közt különbözés, és miután ezen kérdésen túl lett bennünket az etemények hatalma: nincs, ki az elvileg kivívott átalakulásunknak, erőt szilárdítást és álladalmat a legbuzgóbban ne óhajtson. És most midőn nehány pillanat múlva eddig birt közjogi szerkezetünk legnagyobb részét az élet a históriának adandja át, midőn egy nevezetes uj korszak nyílik meg előttünk, legyen szabad nekem, ki a régi jog engedte viszonynál fogva szólalok fel utószor e teremben, megemlíteni ősi alkotványunkról, hogy bár annak fogyatkozásai tagadhallanok, bár szerkezete az újabb kor kivánatainak meg nem felelt, azon érdeme mégis elvitázhatatlan, mikép nemzetiségünket, nemzeti alkotmányos állásunkat az idők nehéz körülményei, a sors sokszoros csapásai közt fentartani, megőrizni képes volt. Képes volt nevelni, érlelni az örök igazság alapján a szabad elmüség azon szellemét, melly tői áthatva alkotmányunk kiváltságon osztályai önmaguk lettek tényezői a kiváltságok megszüntetésének, és annak, miszerint a közjogok élvezete, gyakorlata az egész nemzetre testvériesen kiterjesztetett. Ne higyje senki, hogy a régi törvényeink iránti hálás indulat az ujabbiakra nézve nyom és hatás nélkül enyésszék el, a régi iránti kegyeletben rejlik tanujele azon tiszteletnek mellyel uj alkotványunkhoz viseltetni fogunk, mellyel ahhoz mulhatlanul viseltetnünk kell, mert a törvény tisztelete nélkül a legszabadabb elvű alkotmány sem válhalik soha valósságé. És igy a leáldozó napról hálával emlékezvén, egyszersmind tiszta hazafiui rokonszcnvvel üdvezeljük a felkelőt alkotványos életünk szabad egén. Hő alattvalói hódolattal ismerjük el legjobb fejedelmünk atyai kegyességét, miszerint a kor szükségét, felfogva, nemzetünk kivánatait teljesilé. Köszönetét hálás és buzgó köszönetét, mondunk császári királyi Főhegczegségednek, kinek átalakulásunk eddigi kivitelében is a nemzet olly sokkal tartozik, s kinek bölcs és teljes hatalmú helytartósága alatt a békés utón megkezdő*
