1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 62. országos ülés
524 LXII. ülés Fö-RR. naplója. Aprilis 8-án 1848. Törvényjavallat a fele lös minister ségnek a köz lekedési tárgyak iránti teendőiről. tény honpolgárok adóssági mentessége a múltra, és a zsidóság ellenében törvényileg meg állapitatik, és ezek laeonditiók, mellyek nélkül nem szavazhatok , következetesképen a jelen törvény javaslatot, min áll, fökép ■ annak 4-ik pontját nem pártolom. — Elnök: — Arra kérném a mlgos Fö-RR-et, hogy miután rövid az idő, olly tárgyakkal, mellyek nem tartoznak ide, az időt ne töltsék, hanem nyilatkozzanak röviden annyival inkább , miután a tárgy alkalmasint már ki van merítve. Tihanyi Ferenci, temesi gróf: — Engedelmet kérek, hogy másodszor szólalok fel, hanem az igen t minister jelelt úr nekem némileg felelni kivánt, mit igen szívesen fogadok; de kénytelen vagyok viszont némi észrevételeimet a tárgy iránt előbbi nézeteim felvilágosítása végett előadni. Mindenek előtt bátor vagyok Krassó megye főispánjának előadására észrevételt tenni, miszerint a sommának megosztására nézve tett megjegyzést-én első kérdésnek tartom a megajánlást, mert ez határozhatja meg az összes sommát, és annak elosztását is. Egyébiránt elölegesen a Tisza- és Dunai csatornákra nézve, mellyeket mindig örömest igyekeztem pártolni, azokat magam egyéniségét is tekintve, óhajtanom kell, mert sok kedvezésem, és hasznom lenne belőlük; de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a közlekedési csatornák hát-térben maradnak, most midőnvasútak által a közlekedés előmozdítatik. Továbbá b. Venkheim Béla által előadott indokból ellenkező resultátumot következtetek, miszerint azt mondá: hogy a ministeriumnak minden előreszámítás nélkül — mert csak 10 milliót kér — kívánatét meg kell ajánlani. En az ellenkezőt következtetném; mert ha bizonytalanságban vagyunk, és az országgyűlés utólsó napjában nincs időnk meggyőződni a ministerium teendője iránt, nem helyes a 10 milliót felajánlani. A t. minister úrnak szíves válasza előadásomra abból állott: 1-ször ha Magyarország normális állapotban volna, akkor követelni lehetne, hogy számvetést, és mindent előállítson a ministerium, ez volna a dolog rende. — 2-or azt mondá; nem tudja most a cassák állapotát, és így ha valamit tenni kell, nincs más mód, mind kölcsönt tenni. Engem azon rövid idő, mellyröl szó van, bír ellenkező vélekedésre, és épen azon nem normális állapota az országnak, mellyben vagyunk, bír engem arra, hogy félek kölcsönt tenni, mert meglehet, olly helyzetbe jövünk, hogy magunk vagyona sem lesz a rendes teendőkre elégséges a rendkívüliekre, úgyis rendkívüli módokhoz kelletvén nyúlni, inkább maradjon tehát el a vasút egy félévig, mintsem hogy a nemzetre nézve más czélszerübb, és fentartására kivánatosabb dolgokra veszély következzék. Azt mondá minister úr: hogy akép a tárczának, mellyet a törvény szentesítése után bírni fog, teendője nem lesz. Erre gróf Barkóczy János felelt, és én is azt vélem, hogy a minister úrnak sok teendője lesz, és azt hiszem, hogy a többi tárezával biró ministereknek is olly véghetetlen sok teendője lesz, miszerint ha méltányosak akarunk lenni, ne terheljük a minister urakat rendkívüli tárgyakkal, mert nem lesznek képesek bennünket a status-quoról felvilágosítani; de még azt is hiszem, hogy épen a t. minister úr tárczájának teendői olly nagyok, miszerint egyedül csak nméltóságod ismeretes activitása felelhet meg azoknak. A minister úr figyelmetessé tesz az iránt bennünket, hogy a népnek munkára van szüksége, és átalában pénzünk nincs, és hogy azon következmények iránti felelőséget nem szeretné a méltóságos Fő-Rendekre hárítani, ha ezen törvényjavaslat létre nem jönne. Megvallom, minden dolognak meg van ideje, és ez olly dolog, mellyre érett, és komoly megfontolás szükséges. Mi a felelőséget illeti: bátor volnék azt akép visszafordítani, hogy ki meri elválalni azon felelőséget, hogy Magyarországon — hol, mint jól vette észre gróf Barkóczy János — 60 millió napszám hiányzik, most minden kezek a mezei gazdaságtól elvonattassanak? ezen indoka a a minister úrnak nem bírhatott tehát arra, hogy rendkívüli pénzkölcsönre felhatalmazást adhassak. — Azt is hallottam, hogy azon kölcsönt nem úgy kell érteni, mert azt a nemzet, és illetőleg nagyobb községek is átválalhatják, hogy itt csak arról van kérdés, hogy bizonyos percenteket biztosítani kellene, és hogy ezen kölcsönre talán szükség sem lenne. Azt tartom, ezen átalakulásunk állapotában a pénz kölcsönben felette óvatosaknak kelletik lennünk, és bár egész életemben a kölcsönözésnek nagy barátja nem voltam, fökép a status kölcsönözéseknek, azokat még is nem kivánom kirekeszteni, sőt átlátom, hogyha a status akar valamit elérni, és a rendes jövedelem nem elégséges, hogy kölcsönre van szüksége, de a mostani állapotban óhajtanám mindenek előtt, hogy a status, vagy az, ki a kölcsönt teszi, tudja, mire teszi, és mi lesz a jövedelem; most tehát nagyobb kölcsönbe bocsátkozni nem kivánok, mest attól tartok, hogy azáltal annyira meg fogjuk rázkodtatni hitelünket, miszerint ha szükségünk lesz pénzre, nem fogunk kapni. Czindery László, somogy megyei főispán: — Azon rég óhajtott kivánathoz jutottunk, hogy felelős ministeriumunk van, melly bírja a közbizodalmát, s magam is minden reményt benne helyeztetek, miszerint a dolgokat úgy fogja elrendezni, hogy azok olly jól fejlődhetnek ki, mellyeknek kifejlődését részemről legalább meg sem foghatom. De megvallom, eddig nem tudok esetet, ez az első tény, mellyben a ministerium mutatja, hogy valóságosan az országnak javát előmozdítani akarja, és szivén hordja. Ezen néhány hetekben mi nagyon haladtunk, ezt senki nem tagadhatja, valamint azt sem, hogy soknak nagy kára van, ha vesztett úrbéri jövedelme nem pótoltatik ki mostanában, mellyre jelenleg kevés a vigasztalás. Ennek elérését máskép nem foghatom fel, mintha a közélet mozgékonysága a kereskedés s közlekedés könnyítése előmozdíttatik, mert ez részint az embereket s gondolatait jobban elfoglalja, részint alkalmat nyújt, hogy a mit egy részről vesztenek, más részről megszerezhessék. Az előttünk levő törvényjavallat a közlekedésről szól, és pedig a vasutakról és vizszabályozásokról. A vasutakra nézve most már senki nem tagadja s egész Europa elismerte, hogy az a kereskedésnek legnagyobb rugóját teszi s az ország elöhaladásának. Sajnosán tapasztaljuk, hogy eddig honunknak a kőutakat nélkülöznie kellett, és habár hasznosak is, tagadom, hogy Európában Oroszországot kivéve, illy utak lehetnének. Külföldön, hol a népesség nagy, s több városok vannak — nem annyira szükségesek
