1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
I\. ülés Fö-RR. naplója. December 6-;ín 1847. RK. izenelc felirási jav as lala a k. k előadások tárgyában. i ss mólt. Fö-RR. tekintem e jelen tek. KK. és RR. által velünk közlőit felirási javaslatot, hanem példájára a múlt 4S~Pét ország")'ülésekről félbocsátott felírások közé sorozom, mellyek a kir. előadásokra válasz gyanánt szolgál< nak. és mellvekben, valamint más külföldi alkotmányos országokban a trónbeszédekre, mellyeket nálunk a királyi előadások nemileg képviselnek és pótolnak, válaszol tátik , hol az illető kormány törekvéseinek méltánylata mellett egyszersmind az ország lényeges!» óhajtásai, aggodalmai, avagy sérelmei nem véyeldöntőleg ugyan, hanem figyelmeztetöleg nyilváníttatnak; és ezen szempontból indulva, igen is tárgyalandónak vélem e jelen felirási javallatot a felség, vagy annak magas kormánya iránt min. den tiszteletlenségi vád gyanúja nélkül; én fenséges uram , s méltóságos Fö-RR. soha a dynastiához vonzó lm és töretlen ragaszkodást, hazám alkotmányához szító érzelemmel ellentétben lenni nem ismerem, sőt inkább mindkettőt csak akkor tiszta forrásból eredetinek , ha egymással kellő üszhangzásban léteznek, és azért alkotmányos hitvallásomnak föágazata, hogy midőn jobbágyi alázattal viseltetek a fejedelem iránt, méltányolni is tudom a kormánynak a haza valódi javára és boldogitására szánt működését, mégis féltékenyen megőrizni óhajtóm alkotmányunknak nyolcz százados kincsét, orvosolva sérelmeit, biztositni annak a jövőben törvényszerű fejlődését. Igaz uraim! ha az emberi természet halandó volta kérlelhetetlen akadályul nem szolgálna, és reményleni lehetne hogy hazánknak fenséged személyében feltűnt magasztos véd örömcsillaga, mi" magyar magyar marad, alkonyodást nem tűr, akár felírásokban, akár országgyűlési megállapodásukban gyökeredzett nemzeti jogainkat biztositó kijelentésekre szükségünk nem volna , mert fenséged hazafiui egyénisége minden írott malasztnál, vagy holt betűnél, becsesb és tartósb kezességet nyújt. — Azonban a jövő Isten kezében vagyon, és valamint őseink nyolczszázad folyama alatt sok ügygyei s bajjal örzék e hon állományát , úgy sértetlen id átszolgáltatni azt az utókornak polgári kötelességünk — és törvényhozói állásunknak legszentebb feladata. Es ezen elörebocsátottaknak fonalán indulva, szólok már magához a tárgynak szoros érdeméhez. Hálás elismeréssel fogadom én szinte a kir. előadásokban foglalt kormányi szándokot, annál is inkább, mert csak viszhangoztatva találom, és bővebben kimunkálva az 1843-dik esztendőben adott kir. előadásokban foglalt a nemzet osztatlan örömével fogadott nézeteket némellyekkel bővítve, és ez által az akkor nyilvánult nemzet óhajtásának megfelelve. Engedje azonban fenséges Nádor és m. Fö-RR. hogy egyéni örömeimnek nyilvánítását azon időre halaszthassam, ha az azokban foglalt átalakulási tervezetek alkotmányos irányban fejlődve, sarkalatos alaptörvényeink sérthetetlensége, és alkotmányos nemzeti jogoknak feláldozása nélkül fognak honi törvényeinkbe igtattatni. De midőn ezt teszem, nem egyedül azon tiszta és minden esetre méltánylandó szándoktól vezéreltetve, hogy a kor kérdéseinek a törvényhozás utjáni szerencsés megérlelésére a törvényhozó test két ágazatja közt olly annyira szükséges egyetértés és kölcsönös bizalom az országgyűlésének ezen első stádiumában is létesittessék, melly nézetnek azonban ezen föméltóságu gyülekezetnek elveihez vonzó függetlenségét alárendelni soha nem óhajtóm, de alkotmányos meggyőződésemnek sugallatát is követve megegyezek, hogy a megelőző hongyiilések példájára a válaszfeliratokkal együtt felterjesztett elöleges sérelmek,úgy mint a KK. és RR. javallatba teszik, felemlittessenk; igy az 1836: 21. t. ez. foganatosítása, valamint a határ őrvidékekben netalán ki nem hirdetett törvények foganatosítása is sürgöltessék. Tagadást elvégre nem szenved, hogy azon intézkedések, mellyek újabb időkben a megyei kormányzat személyzetében, változására, és rendszerére közbenjöttek, aggodalmat, érzelmeket idéztek elő, párt és vélemény-különbség nélkül alkotmányos szempontból kiindulóknál is,cs valóban nem egészen alaptalanul; melly tárgynak azonban részletes megvitatását sem maga helyén, sem maga idejében lenni nem vélem, — annyit azonban kijelenteni már is kötelességemnek tartom, hogy az iránt támadt alkotmányos aggodalmakban magam is osztozom , a mi pedig kihal Iga tatlanúl, vagy akaratjok ellenére történt föispáni elmozditási eseteket illeti , az őseink által a kevéssé az előtt felhozott 1790diki felírásban nyilvánult alkotmányos nézetekhez szorosan ragaszkodva, sérelmeseknek lenni találom; és midőn mindezekről a t. KK. és RR-nek felirási javallatában nem végeldöntő határozat foglaltatik, nem sérelem, és alig aggodalom képében tüntetnek fel, hanem csak figyelmeztetüleg illedelmes hangulattal felhozattatnak a felirási javallat arra vonatkozó pontjának felbocsátásában, részemről is megnyugodnám. — Kir. főpohárnok ö kegyelmessége, kinek indámnál e teremben hálásb tisztelője nincs, ezen érintett pontnak felterjesztését, ha jól fogtam fel előadását, ha nem, az útba-igazítást kikérem,— azon kettős szempontból kiindulva ellenzé, hogy az 1790: 13. t.ez. ezen felterjesztésnek ellentáll, és hogy bármelly érdémileg meg nem vitatott tárgyat mellékesen felbocsátani nem lehet; azonban a mi először az idézett t. czikkelyt illeti, annak — bármilly gondosan taglalva szerkezetét, nem tulajdoníthatom azon értelmezést, melly akadályt képezhetne , mert átaljában ezen tömeg a sérelmeknek mikénti pertractatiójáról tárgyalásáról épen nem, hanem csak azoknak orvoslásáról rendelkezik,ezen szavakkal „pertractatis debite propositionibus justa regui gravamina tollantur etc.“ e szavakból pedig szinte bajos volna azt következtetni, hogy csak midőn minden kir. előadások tárgyaltattak, akkor lehetne a sérelmek tárgyalásába bele bocsátkozni, mert akkor minden hongyülésen igen későn, és alig kellő tárgyalásokra, elegendő időre halasztatnának; kétségtelenül nagyobb nyomatékkai bír előttem, ö kegyelmességének azon másod rendbeli indoka, hogy valamelly mellékesen megpendíttetett tárgy illy formán tárgyalás alá ne kerüljön, azonban fenséges Nádor, fömlgu RR. ha at. KK. és RRnek javallatát figyelembe veszem, nem egy végeldöntö határzat hozatik, sőt még sérelemnek sem jellemeztetik ezen ügy, hanem annak alkotmányos fontossága miatt csak elölegesen felemlíttetik, mint a múlt országgyűlési válaszfeliratban is némi átalános felemlítések történtek, és innét milly veszély háramolhatnék, által nem látom, és pedig annyival inkább, mivel maga főpohárnok ö kegyelmessége megegyezett, hogy a vallás és váltótörvényeknek a határőrvidékekben történt ki nem hirdetése hasonló átalánosságban felemlítessék,mi pedig némileg két-
